Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1930

7 történész volt. Nagy figyelemmel kísérte az újabb kutatásokat, tudományos megállapításokat, maga is avatott művelője volt a történettudománynak. A túltengő pragmatizmus iránt bizalmatlan volt, de a régi iskola túlságosan bő adattanítását sem szerette. Tanítványaitól is csak a fontosabb tények megtanulását kivánta; ezekhez fűzte az ok és okozati összefüggéseket, következtetéseket. Szívesen kitért az olyan epizódszerű eseményekre, melyeket alkalmasnak gondolt tanítványai lelkületének eszményies nevelésére. Erős magyar gondolkozása, nemzeti érzése ép a történelem tanításától várta a gyermek magyar polgárrá való alakulását. Sok munkát adott neki az iskola, munkáját lélekkel végezte. Alaposan készült óráira; óráit temperamentuma elevenekké, tudása gyümölcsözőkké tette. De bármennyire is az iskoláé volt, az iskolán kivül mindig talált teret, ahol munkájával a köznek szolgálhatott. Kedvelt egyházi szónoka volt városunknak. Erős meggyőződése, őszinte nyíltsága nagy hatással volt hallgatóira. Ha történelmi vagy vallásos tárgyú előadásokra kérték föl, mindig készségesen vállalkozott; számos ilyen előadást tartott. Előadásainak megvolt a nagy közönsége; a termet mindenkor megtöltötte tisztelőinek folyton növekvő száma. Tudományos munkássága. Iskolai és társadalmi munkássága mellett a tudományos irodalom terén is jelentős eredményeket ért el. Legnagyobb munkája Capistranói Szent János élete és kora c. történelmi monográfiája. A három kötetes mű nagy nyolcad alakban 130 72 ív terjedelemmel jelent meg. Az egyes kötetek 1923. december havában, 1924. júniusában, illetve szeptemberében kerültek könyvpiacra. Több mint húsz éven át dolgozott e nagyszabású művén. Évről-évre szünidőit forrástanulmányokra, adatgyűjtésre használta föl. Több hónapon át Rómában tartózkodott; itt a vatikáni könyvtárban kutatott és talált bőséges forrásanyagot munkájához. Itthon az országban is sorra járta a ferencrendi kolostorokat és azok könyvtáraiban nagy fáradsággal és gondos lelkiismeretességgel tanulmányozta a témájára vonatkozó műveket, okleveleket. És bizony a vakációinak csak nagyon kicsi részét fordította pihenésre, üdülésre, legtöbb idejét a könyvtárakban, levéltárakban töltötte, hogy minél teljesebbé tegye az adatgyűjtést; az iskolaévben pedig rendezgette és földolgozta az adatokat. Ennek a kitartó, komoly és kellő tudással végzett munkának az eredménye, hogy valóban monumentális művet alkotott, mely minden tekintetben méltó a szenthez, akinek emlékét tárgyalja. A szerző előadásában írja a mű tudós bírálója mindenütt első sorban az egykorú, vagy közel egykorú, legautentikusabb forrásokra támaszkodik, s ahol ezek előadása, inkább a háttér megrajzolása szempontjából, tán hiányos, csaknem mindig a leggondosabban megválogatott újabb irodalmat használja föl. A jól összeválogatott, körülbelül teljes forrásanyag oly részletes, megbízható előadást tesz lehetővé, amely minden Capistranói-életrajzot nemcsak a magyar, de az idegen iroda-