Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1930

8 lomban is hosszú időre feleslegessé tesz. Monografikus munkáról nagyobb dicséretet alig mondhatunk.*) Egyéb kisebb munkái: Capistranói Sz. János élete egy kötetes kiadásban is megjelent; továbbá Útirajzok szentföldi utamról, A Ferenc-rendiek székesfehérvári Szent Imre temploma, Az andocsi kegyhely. Ezenkívül számos cikket írt a helybeli lapokba. És alig hagyta el a sajtót nagy munkájának harmadik kötete, újabb nagy szabású munkába kezd, a Szent Ferencrend magyarországi Szűz Máriáról nevezett provinciájának történetébe. Nagy kedvvel, fiatalos elevenséggel és lelkesedéssel fogott a forrástanulmányokhoz, az adatgyűjtéshez. Több mint hat évi odaadó munka után együtt volt a hatalmas anyag, bele is kapott ennek földolgozásába és a történet megírásában eljutott a tizenhatodik század első feléig; ekkor közbejött betegsége, a kéz elgyengült, nem tudta folytatni az írást. Tudományos munkásságához tartozik egyházmegyei és rendi censori megbízatása is. E megbízatását is mindenkor lelkiismeretesen és nemes lélekkel teljesítette. Sokszor megtörtént vele, hogy mikor a neki kiadott elbírálandó kéziratban a tárgyi hibák, tévedések tömegét találta, nem tudta a kéziratot a censor ridegségével visszaadni, hanem az íróval megbeszélte a hibákat, és ha úgy látta, hogy nem várhatja tőle a hibák helyes kijavítását, képes volt természetesen az író hálás beleegyezésével — maga átdolgozni az egész munkát, melyre aztán nyugodtan ráírhatta a Nihil obstat-ot. Mint censor körülbelül tíz munkát bírált el ilyen lelkiismeretességgel. Lelkületére, egyéniségére jellemző tudományos munkásságáról kell még beszámolnunk. Erről nem vett tudomást a világ, de ő sem akarta, hogy tudomást vegyen róla. Egyes apácarendek konstitucióit, lelkiolvasmányait stb. rendezte sajtó alá, sokszor csaknem az egész kézirat tőle való volt; a kész könyveken azonban nem volt ott a neve. Lélekből csinálta, segített; nem beszélt róla. Most halála után azonban elmondta egy nagy tisztelője, akinek hivatásból tudnia kellett ezekről és aki nem akarja, hogy a megboldogultnak e nemes vonása ismeretlen maradjon. Ez a nagy tisztelő mindjárt mutatott is egy gyönyörű kiállítású, huszonegy íves, nagy nyolcadrét alakú könyvet. A könyv Nádasdy Marián C. V., jeles írónk kiváló műve: Római Martirologium II. kiadás. A munka szinte egyetlen és úttörő a magyar irodalomban; megvan a tudományos értéke. Most, mikor a tilalom nem köti, maga az író kívánja »belekiáltani a világba, hogy a Martirologium második kiadásának munkaértéke teljesen az elköltözött tanártól ered«. Hálás szíve nemes őszinteségével vallja be maga az író, hogy mikor a latinból való fordításban olyan nehézségei voltak, melyekben hiába fordult más tudós férfiakhoz, Bölcskey Ödön mindenkor megoldotta azokat. Többet is tett, nemcsak a fordításban segített, hanem addig kutatott, míg egy-egy kifejezés jelentőségét és egy-egy rég letűnt város vagy kis falu igazi földrajzi *) Századok 1923—1924. 769. 1.