Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1925

Iskolánk múltja. Az őskoronázó város iskolás viszonyai a kultúra finom áldását harmatozták — mindenkoron. A Szent István-alapította híres káptalani iskola nemes hivatása a török kivonulása után megnyílt jezsuita gimnáziumban folytatódott. Amikor Széchenyi Pál gr., veszprémi püspök 1688. május 19.-én elzengte a hálaadó istentiszteletet, a restauráció harcosai már ott álltak az oltár zsámolyánál. Jézus Társaságának a tagjai a bevonuló keresztény csapatokkal jöttek s az ajkukról felszálló Szt.-Ambrus himnuszával felvették a hívek lelki életének a gondozását. Az égbetörő munka biztosítására új nemzedéket kellett nevelniök, amiért is kisded missziótelepükön iskolát nyitottak. így lett Fehérvár a legelső azon 19 város között, amelyek közvetlen a török hódoltság után a keresztény kultúrát iskoláikba állították. A tanítás kezdése nem volt ugyan rendszeres, sőt másfél évtized múlva — valószínűleg tanárhiány, még inkább alkalmas épület hiánya miatt — meg is akadt, de 1724. nov. 6-án — a város jóvoltából — újból tanításhoz foghattak s azóta megszakítás nélkül folyik, pedig sok változással, sok akadállyal kellett az iskolának megküzdenie. A Jézus Társaságnak iderendelt nagytudású és erős egyéniségei évtizedeken át alakítottak az ő tanulmányi rendszerük (Ratio Studiorum S. J.) szellemének megfelelő ifjúi lelkeket, — még eltörlésük (1773.) után is három esztendeig világi papi minőségben. 1776. nov. 4.-én gimnáziumunk történelmében új — eléggé rövid — időszak következik: a pálosok bevonulásával. Ők már a Ratio Educationis alapján, de a legteljesebb hazafiúság jegyében végezték a nevelés-oktatás nagy munkáját. Elég biztosítékot nyújtottak ebben Ányos Pál és Virág Benedek. II. József szerzettörlő rendelete Fehérvár lakosságát is szíven találta (1786.). A kaszárnyának lefoglalt és megszüntetni szándékozott gimnáziumot az élére állított Benyák Bernát dr., piarista mentette meg erélyes közbelépésével. A királyi gimnáziumban, mint nevezték, a világi papokká lett pálosok helyébe lassankint világiak ültek, akiknek élemedettsége és gyakori betegsége azonban az intézet kultúrmisszióját pangásra kárhoztatta. A Nova Ratio (1806.) csak növelte a nehézségeket, mivel a grammatikai tanfolyamot négy évre bővítette (6 osztály). A szerzetes rendek eltörlése szerteszét hazánkban tanügyi zavarokat eredményezett, sőt több helyen — így Fehérvárott is — a fokozódó tanárhiány miatt válsággal fenyegetett. A válság elkerülése, a tanügy megmentése magyarázza jórészt a II. József által eltörölt szerzetes rendeknek, a bencés, ciszterci és premontrei rendeknek a visszaállítását (1802.). Gimnáziumunk további sorsa is ehhez a rendelethez fűződik, amennyiben ide ismét szerzetesek és pedig a ciszterciek kerülnek. A ciszterciek munkába állítását főleg Paintner Mihály, a győri tanker. főigazgatója szorgalmazta. Maga Dréta Antal, zirci perjel is tudatában volt annak, hogy a zirci-ciszterci rendnek nem lehet más hivatása, mint a nevelés és tanítás ; a rendnek tanító-renddé kell lennie; ezt követeli a kor, ezt óhajtja a király, ezt kivánja a magyar ifjúság érdeke. Miután a zirci apátság és a helytartótanács a részletkérdésekben is megegyeztek, a rend az 1786-tól katonai éléstárnak használt volt jezsuita rendházat is megkapta, a gimnázium átvétele 1813. okt. 5-én megtörtént. Az első Veni Sancte 1813. nov. 4.-én hangzott fel »az egész közönség mérhetetlen vigaszára.« A ciszterciekre nehéz munka várt. Elparlagiasodott, göröngyös földet kellett megművelniök, azután az erkölcsiség és tudás magvait elhinteniök. De ők nagy munkakedvvel és hivatásos ambícióval dolgoztak és dolgoznak immár több mint száz esztendeje. A ciszterciek centenárius működése a magyar tanügy sok bogozatát, sok nehézségét felölelte és megoldotta. Egy olyan mozgalmas száz év áll mögöttünk, amely rendszerváltozásaival és nemzeti feltörekvéseivel maradandó nyomokat és megnyugtató emlékeket hagyott a magyar közoktatásügy történetében. A ciszterciek nevelésének különös jelleget adott a hazafias szellem, amely előadásaikat, életpéldájokat teljesen átragyogta. Nagy szükség is volt erre a reformkorszak nemzeti kitartásában, a szabadságharc lángtengerében és a kettős abszolutizmus letörő rendszerében. A különféle tantervi változások is erős próbára tették tudásukat és nevelő értéküket, de ők a kellő színvonalon maradtak. Az 1849-ben kibocsátott Entwurf, amely szervezetileg kétféle gimnáziumot különböztetett meg: negyosztályú al- és nyolcosztályú főgimnáziumot, intézetünket is kiható kérdés elé állította. Úgy volt, hogy algimnáziummá lesz. Villax Ferdinánd apát (volt első igazgató)