Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1915
muiva visszakívánkozott Székesfehérvárra, mint maga mondá: »Éljöttem hazá meghalni.« Sejtése valóra vált. Hosszú szenvedés után, Isten akaratában teljesen megnyugodva, szeptember 7-én csendben visszaadta lelkét Teremtőjének. Mikor kora hajnalban templomunk nagy harangja végig búgott a még alvó városon, fájdalmasan markolt bele szívünkbe az a gondolat, hogy nincs többé: megszűnt dolgozni az a munkás kéz, amelynek annyi tennivalója lett volna még, megszűnt dobogni az a melegen szerető szív, amely oly sok ifjú nyomorán szeretett volna segíteni még! Azon régi klasszikus műveltségű tanárok közül való volt, akik manapság már kihalófélben vannak. A nagy szaktudás és a didaktikai ismeretek nagy tárháza a legfőbb vonásuk ezeknek. Ezek voltak Reiszer egyéniségének is legkiválóbb erősségei. Mind a latin nyelvben, mind a német nyelvben olyan tudást árult el, hogy értekezleteink alkalmával szavai mindig döntő súllyal estek a mérlegbe. Nagy tudása mellett is páratlan szorgalommal készült minden egyes előadására, minek következtében még a legridegebbnek tetsző thémába is tudott némi melegséget önteni. A felsőbb tanügyi hatóságnak is feltűnt nagy tudása, de különösen tanítványainak a latin és a német nyelvben való rendkívüli jártassága. A tanügyi hatóság nem is mulasztotta el ennek a kiemelését és minden egyes alkalommal elismerőleg és dícsérőleg szólott tanítványainak a szaktárgyaiban való előmeneteléről. Tanügyi feljebbvalói egyértelműleg úgy nyilatkoznak, hogy ezt a fényes eredményt a helyes didaktikai módszerének köszönhette, még pedig legkiváltképen annak, hogy az előadás órájának minden percét kellően ki tudta használni. Igazi hivatásos tanár volt, aki a reábízott ifjúságnak nemcsak eszét iparkodott kiművelni, hanem a szívét is. A fősúlyt nemcsak az értelem fejlesztésére, hanem a jellem kialakítására is fordította. Az általános műveltség mellett különösen a nemzeti cél lebegett szemei előtt, mivel az volt a meggyőződése, hogy hazánk virágzó és hatalmas nemzet csak akkor lesz, mikor művelt és tiszta erkölcsű intelligenciája lesz. Minden egyes ifjú, aki Reiszer vezetése alatt végezte középiskolai tanulmányait, azon boldog öntudattal léphetett ki az életbe, hogy összegyűjtötte mindazon szellemi és lelki kincseket, amelyen megalapozhatja jövendő boldogulását. Páratlan fegyelmező, lelkiismeretes és rendszerető tanár volt, akiben a szigorúság és a szeretet csodás módon egyesűit. Büntetni is tudott; de ez mindig fájdalmat okozott mélyen érző lelkének. Tanítványai csakhamar kiismerték, hogy a rideg és szigorú külső meleg szívet takar és azért minden szigorúsága mellett is rajongó szeretettel környezték. Sokáig volt az Ifjúsági Segélyző Egyesületnek felügyelője. E minőségben bő alkalma nyílt jóságát másokkal éreztetni. A jóságnak valami csodás vegyüléke élt szívében a segélyre szoruló tanítványok iránt. Gondos figyelemmel nézett körül, valahányszor körükben megjelent; s ha látta, hogy egyiknek, vagy másiknak öltözéke fogyatékos, titkon magához hívatta és gondoskodott a megfelelő ruháról. Ezen gyengédség hatása alatt a tanuló ifjúság úgy odanőtt a szívéhez, hogy bánatos érzések nélkül nem tud meg-