Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1915
Háborús jótékony célra két színdarabot adott elő intézetünk ifjúsága. Az 1914—15. évben Tordai Ányos Vén honvéd álma cimű ifjúsági színdarabot adták elő. Az 1915—16. évben pedig Madarász Flóris dr. és Küzdi Aurél Tékozló fiú cimű darabját játszották. Erre az előadásra nemcsak a város közönségét hivták meg, hanem egy előadást egészen a városunkban üdülő katonák számára rendeztek. 300-nál több magyar honvéd hallgatta csillogó szemmel és felajzott füllel a gyönyörű bibliai példázat előadását. Tisztjeik tanúsítása szerint a szép kosztümök, Auber gyönyörű muzsikája, az egész darab nagy erkölcsi ereje felejthetetlen hatást gyakorolt a katonák lelkére. 6. Intézetünk rendes munkáját az 1914—15. és az 1915—16. isk. év megrövidülésén kívül más zavaró körülmény nem akasztotta meg. Az intézet épületében változatlan tanári létszámmal zavartalanul folyt iskolánk kulturális munkája. A háborús évek tanúimányi eredménye nem is mutat lényeges eltérést a békés esztendőkben elért eredménytől. Ezen eredmény kikűzdése azonban a háborús években határozottan nagyobb munkába került, mint a békés időkben. A háború folyamán, különösen kezdetben, igen sok esemény hatott hátráltatólag a tanúlók szorgalmára. A háború ezer és ezer izgalma állandó feszültségben tartotta a tanúlók lelkét. A lélek állandó nyugtalansága az elmélyedést kivánó szellemi munkának nem kedvező. Sok családból az édesapa, a testvér küzdött valamelyik harctéren. Igen sok helyen sebesültet, foglyul esett családtagot, elesett hőst sirattak. Könnyen érthető, hogy az itthonmaradt gyermekek gondolati igen sokszor jártak a harcmezőn és a messze idegenben domborodó sírok körül. Az édesanya őrködő szeme nem mindig tudta pótolni az édesapa irányító kezét. Az idők megnehezült járása, a folyton fokozódó drágaság munkára, legalább a ház körül való segédkezésre kényszerítették azokat a tanúlókat is, akik iskolai munkájukkal még nem végeztek. A háborús utca tarka világa, az otthon szomorúsága, az újságolvasás szinte hihetetlen mohósága, katonák érkezése, foglyok szállítása foglalkoztatták az ifjúság könnyen hevülő képzeletét és vonták el a komolyabb munkától. Ezzel a sok zavaró körülménnyel szemben azonban a háború egy hatalmas buzdító fegyvert is adott a tanári kar kezébe. A legtöbb gyermek lelkére elhatározó befolyást lehetett gyakorolni azzal a figyelmeztetéssel, hogy ma mindenkinek kettőzött buzgalommal kell a kötelességét teljesíteni. Arra a figyelmeztetésre, hogy hős katonáink megvédik hazánkat, a tanúlóknak tehát úgy kell dolgozniok és viselkedniük, hogy, mikor azok a vitéz katonák visszajönnek, azt mondják, hogy ezeket érdemes volt megmenteni, rendesen, hosszabb-rövidebb időre, a hanyagabb tanúlót is magábaszállásra serkentette. A tanúlók magaviseletében az előbb említett okok bizonyos lazaságot, féktelenségre és kalandozásra való hajlandóságot teremtettek. Iskolánkban a kisebb tanúlóknál a tanári kar éberségének sikerült mindig ideje korán a kicsapni készülő hullámokat az iskolai törvények által megszabott mederbe szorítani. Nehezebb volt azon felsőbb osztályú tanúlók fegyelmezése, akik sorozásra kerültek. Mihelyt a sorozásra való felhívás megjelent, mintha ki-