Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1913

— 106 — Műének. Amióta a ciszterciták a székesfehérvári gimnáziumot átvették, az éneket kultiválták és pedig 1852-ig kizárólagosan az egyházi éneket. Az énekvezető tanár felügyelete mellett egyes napokon a kijelölt himnuszokat énekelték.

1) A szentbeszédet énekkel kezdték és végezték; a felső és alsó osztályúak egyszerre énekeltek, jóllehet a szentbeszédet külön hallgatták; a kisebbeknek tehát várniok kellett, míg a nagyobbak hosszabb beszédjét elmondották. Énekeltek a templomban, mivel az »ének az istentisztelet jelentős részét képezi és a hivők épülésére is szolgál.«;) Az 1852. ápr. 27-én összeült vegyes bizottság az énekoktatást is rendezte. A bizottság átérezvén a műveszeti ének kellemes előnyeit, hogy az ifjúság ebben is kellő oktatást nyerjen, a várostól fizetett főegyházi karmestert rendelte az énektanítás végzésére.

3) Ettől kezdve világi és egyházi ének szerepel. A világi éneket 1877-ig a székesegyházi karmester, utána ciszterciták, az egyházi éneket 1877-ig a ciszterciták a karmesterrel, utána csak ciszterciták tanították. Az ének díja kezdetben 50 új kr volt. Az énekesek száma rohamosan emelkedett. 1853-ban 65, 1854-ben 80, 1861-ben már 192 tanulta az éneket (302 tanuló közül). A világi éneket gyakorlati módon tanították (írószert és énekpapirost használtak).

4) Az ének részben önképzésre szolgált, részben valamely ünnepély emelésére, és azért az ünnepély előtt a siker érdekében többször is tartottak rendkívüli énekpróbákat. 1861-ben már férfikarról (VII. és VIII. o.) van említés.

5) Az egyházi és világi éneken való megjelenést a tanári kar szigorúan vette és ellenőrizte. Ha néha az ifjak hidegsége miatt az énekek rosszul mentek, az igazgató mindig buzdította őket arra, hogy az énekkar »régi szép hírnevét« visszanyerje, főképen a templomi énekkar.

6) De a tanári kar nemcsak felügyelt az énekre, hanem az ének, elsősorban az egyházi ének kellemessé tevésére, pontos betanulására a kellő eszközöket is felhasználta. Az ének rendes tanulását, a szükséges dolgok (könyvek) megszerzését, a többszöri próbát ismételten hangoztatták a tanácskozmányokon. 1874. jún. 28-án Mészáros Amand szólalt fel az ellen, hogy a haladó énekesek nem működnek eredményesen; az énektanárok tehát készítsenek tervezetet a műének felvirágoztatására. A dalárdát megszüntetik, hogy a kezdőket 4 hónapi tanulás után a haladók közé sorozhassák és ezáltal 1) 1844-ig latinul énekeltek. 2) Jegyzők. 1822. júl.; nov.; 1839. szept. 3) Zirczi Ívtár. C. 2974. <) Tiszti napló. 1860. jan. 5) U. o. 1861. jan. 6) U. o. 1870. okt.