Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1913

— 94 ^Minthogy a magánoktatás a tanügy érdekét és a vizsgálat céljait teljesen veszélyezteti, a tanárt mintegy erkölcsileg kötelezvén, hogy a magánoktatásra felvállalt növendéknek a vizsgán való keresztülbocsátását bármi úton s módon eszközölje, — a tanárok azon növendékek vizsgálatánál, kiket ők készítettek elő, részt nem vehetnek! Erre a székesfehérvári tanárok 1869. jún. 13-án rendkívüli gyűlést tartottak, amelyen teljes részletességgel fejtik ki érveiket a korrepetició fenntartása mellett. Hangsúlyozzák, hogy egy esetből általánosítani nem lehet; magok a szülők adják gyermekeiket a tanár felügyelete alá (többnyire jó előmenetelű és jó magaviseletű tanulókat), hogy őket a jó úton megtartsák; a korrepetició itt inkább pótutasításnak, ellenőrzésnek nevezhető; a vizsgán sem lehet részrehajolni, hiszen tételeket húznak, a vizsgálati elnököknek kijelelt tanárok teljes pártatlansággal ellenőrzik a vizsga rendes és igazságos menetét és az eredmény megbírálásába is befolyhatnak; de első és legfőbb érv a tanári lelkiismeretesség, melyre esküt tettek és ha ez, mint »az érdekek egyedül megvesztegethetetlen ellenőrzője« a hivatalos eljárásoktól megtagadtatik, a társadalom erkölcsi alapját ingatják meg.

1) A korrepeticiót magánügynek tekintették és tovább is gyakorolták. Amellett, hogy a korrepetició igen tisztességes keretekben mozgott, folytonos gyanúsításokra adhatott alkalmat. Az 1880. évi rendi nagykáptalan, az 1882. és 1887. évi kormánytanács el is tiltotta ezt. A székesfehérvári tanárok 1888. jún. 28-án a magánoktatás megengedését kérelmezik, azt hozván fel indokul, hogy a szülők sohasem panaszkodtak ellene, sőt mindenkor óhajtották; sokan a korrepetició hiánya miatt gyermekeiket máshová vitték; a fővárosban a miniszter szeme előtt működő jó hirnevű gimnáziumban még mindig dívik a magánoktatás, amit a konviktusok létele is igazol. Az 1888-i kormánytanács — igen helyesen — kérlelhetetlen maradt; a magánoktatást, mint »a tanári méltósággal és a tanügyi kormány rendeleteivel ellenkező foglalkozást« újból megtiltotta.

2) A tanításnak fontos szervei a tankönyvek. Ezek képezik azon alapot, amelyre a szakavatott tanító magyarázataival, kitéréseivel sokat építhetA jó tankönyv azon lényeges kellék, amely a tanár munkáját módfelett megkönnyíti, az ismeretközlést feleleveníti, általánosítja. A jó tankönyv a lényegest, a szükségest tartalmazza és ezért írják elő a felsőbb hatóságok azt, hogy az igazgató vigyázzon, miszerint a tanárok más könyveket, mint amelyeket a tanügyi rendszer előírt, a felsőbb helyen approbáltak, ne szerezzenek, az előírtaktól el ne térjenek és ne diktáljanak.

3) Ezt különben a konferenciákon is hangoztatták. Tehát már a múlt század elején is csak jóváhagyott tankönyvet volt szabad használni. A tankönyvek szövege, mint a tannyelv is, a latin volt. Mikor azonban 0 Jegyzők. 2) Zirczi Ívtár. C. 4519. b; C. 4532. 3) Gimn. irattár. 1814. aug. 28.