Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1907

Jellemképzés. Sokkal kevésbbé akarom kedves olvasóim türelmét fárasztani, hogysem az emberi jellem fenséges nagyságát a maga tökéletes fényében s a jellemfejleíztés eszközeit a maguk egész teljességében vetíthetném lelki világukba. Kénytelen vagyok néhány vázlattal megelégedni, amely határozott körvonalakat azonban úgy szándékozom megrajzolni, oly világos színekkel akarom festeni, hogy a jellemfejlesztés fárasztó munkájában e képek szemlélete biztos útmutatóul szolgáljon. Nem a magam véleményét közlöm. Családos emberek Ítéletéből és magából az életből lestem el mindazon igazságokat, melyeknek alkalmazása biztos hatással van az emberi jellem kialakulására. Nem annyira elméletileg, hanem inkább gyakorlatilag akarom mindezt tárgyalni, hogy szívesen elolvassa mindenki és lássa is egyszerre, hogyan kell ezeket alkalmazni, megvalósítani a jellemalakítás legmagasztosabb, isteni művészetében. Tanítványaim között volt egy felsőbb osztályú tanuló. Oly kiváló kedvesség, oly feltűnő jeles tulajdonok ékesítették, hogy első dolgom volt felkeresni azt az édes otthont, melyben ily ragyogó gyémánt sugároztatja vissza az apának tiszta jellemét. — „Nem pusztán tiszteletemet óhajtom leróni látogatásommal", — így szóltam a fiú atyja előtt, — „hanem azért is jöttem, szíveskedjék megtanítani engem azon eszközökre, amiket derék fiának nevelésében oly sikeresen alkalmazott." Az ősz családapa láthatólag megörült kérésemnek. Ez a tapasztalt, nemes gondolkozású, kiválóan képzett és sokat olvasott szülő, —• ki nemsokára meghitt barátom lett, — valóságos előadásokat tartott nekem a jellemfejlesztésről, oly nyelven, mely a szivek szivébe hat, mert az Istentől felvilágosított lélek beszélt belőle. S mikor egy-egy előadás után szobámba megtértem, és a hallott igazságok biztosságáról gondolkoztam, lelkem túláradt boldogságában, s az ég felé tört kiál2