Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1904

15 hoz az Urat, majd az utolsó kenetet, hogy a hosszú útra megerősödve, tisztán adja vissza lelkét Teremtőjének. Elmúlása 28-án hajnali fél ötkor következett be, korának 67-ik, áldozárságának 42-ik évében. Temetése, melyet a rend feje Vajda Ödön, zirci apát rendtársai segédletével végzett, Székesfehérvár városa tanácsának és közönségének megható részvétével ment végbe. Kegyes főpásztorunk, a megyés püspök, a káptalan és papság több tagja, a katonaság előkelőségei, a város és megye színejava, a társadalom minden rétegéből állta körül ravatalát; vidékről érkezett tanítványai, a ciszterci rendházak küldöttei, hivatalok, testületek tagjai, a polgárság és az összes helybeli közép- és elemi iskolák tanulói, tanári és tanítói testületeikkel megszámlálhatatlan sokaságban kisérték utolsó útjára. A városi tanács ingyen sírhelyet ajánlott fel a megboldogult számára, síremléket a város hálás közönsége állíttat sírjára, az utcát, melyben utolsó alkotása, a Szent-Imre óvó-egyesület háza áll, Alaghy Dezső utcának nevezték el, ezen óvó-egyesület bizottsága május 21-én arcképét leplezte le megható ünnepség keretében. Ekként rótta le Székesfehérvár város tanácsa és közönsége a megboldogulthoz és önmagához méltóan a kegyelet adóját. * * * »Üdvös és hasznos dolog a megholtakért imádkozni«. S valóban, mi, kik még életben vagyunk, semmivel sem szolgálhatunk jobban, semmi kedvesebb dolgot nem cselekedhetünk kedves és felejthetetlen elhunytainknak, mintha kérjük a végtelen irgalmasságú de igazságos Bírót, hogy rövidítse meg túlvilági szenvedéseiket s adjon nekik örök nyugodalmat. Kedves Tanítványaink! A megboldogult nem volt tanítótok, mesteretek; az ő közvetlen tanítását, oktatását ti már nem tapasztaltátok, nem élveztétek; de azok közé tartozott, kik szüleiteket, atyáitokat tanították, oktatták minden szépre, minden jóra. Illő dolog tehát, hogy a ti közvetett jótevőtökért, mert a ki jót tett szüléitekkel, jót tett veletek is, romlatlan szívetek egész buzgóságával emlékezzetek meg imáitokban. Ez által ti szüleitek nevében, szüleitek helyett gyakoroljátok az erények egyik legszebbikét — a háladatosságot! Drága halottunknak legyen áldott emléke! Az örök világosság fényeskedjék neki!