Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1903

18 tartama alatt élelmezni, az előadások befejeztével megvendégelni. Gondoskodott még a kar tagjainak öltözékeiről; fizette a fuvolást, esetleg a tanító karmestert. Az így támadt kiadás nem csekélység volt. Olvassuk, hogy a tragikus felszerelés 4500 koronára rúgott. Ezt a kiadást később a khorégosok fösvénysége nagyon leszállította. Aristophanes idejében a komikus kar betaníttatása már csak 1500 koronába került. A görög nép vallásos és állami történetének nagy alakjait tengernyi hallgatóság elé hozza a színpadra. Ott látja lefolyni mindazt, ami neki legédesebb és legszentebb. Ezért aztán tud lelkesülni, kiváló színészeit megbecsülni s valósággal vallási gyakorlatot végez, melyre szíves készséggel áldoz. Lássuk most, milyen volt a görög művész-ember viselkedése? Bizony a mai kor hosszúhajú, különc művésze örömmel hallhatja, hogy hiúság, szeszély tekintetében a görög művészek közt számos elődje akad. Csak egy-két példát. Leghiúbb művész volt Parrhasios festő. Ez biboröltönyt és aranykoszorút viselt; arannyal kivert botja volt s aranyzsinórral fűzte szandáléját. A másik hírneves festő, Zeuxis meg az olytnpiai játékokon olyan köpenyt vett magára, melyre aranybetükkel volt rászőve a neve s azt hirdette, hogy az ő festményeit nem lehet pénzzel megfizetni, azért inkább úgy ajándékozza el azokat. A sértett önérzet példáját nyújtja nekünk Apelles, aki mikor Nagy Sándor nem dicsérte meg lovas festményét, előhozatta Nagy Sándor lovát, mely rányerített a festményre. Erre Apelles azt mondotta: »No lásd! a te lovad jobb műértő, mint te magad!« Stratonikos citerás ugyancsak büszke volt művészetére. Mikor a rhodosiak nem tapsoltak mindjárt első darabja után, tüstént elhagyta a színházat. A görög művészet megtette hódító körútját. Nagy Sándor hadjáratai nemcsak a nyers erő, de a szellem hadi útjai is voltak.