Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1903

109 sorsunk, történelmünk, irodalmunk iránt. Az 1866. súlyos időkben Magyarországba jön, hol a magyar nemzet, Deák Ferenc és gróf Andrássy Gyula vezérlete alatt, lovagias oltalmába fogadja. Midőn a koronázás ideje közeleg, Szent-István palástját, melyet nyolc.és fél századdal előbb Gizella királyné készített, saját kezeivel varrja össze; az első honvédzászlóalj trikolorjára sajátkezüleg himezi a szalagot. 1868-ban az anyai örömök napjait Buda várában, hű magyarjai között éldelte. Rudolf trónörökösnek s a legmagyarabb királyi hercegnőnek, Mária Valériának, nevelője magyar volt. Itt ékesíti arcképe e termet annak a főpapnak, Rónay Jácint püspöknek, ki a nevelés munkáját vezette. Erzsébet királyné fejedelmi erényei, vonzalma a magyar nemzethez oly fényben tündököltek, mint koronájának drága kövei; de mindezek között legtündöklőbb és legnemesebb volt az a gyöngédség, mellyel Deák Ferenc nagy hazánkfia, a nemzet és dinasztia kibékítője iránt viseltetett. Mellőzöm azt a sokszoros figyelmet, melyet a nagy férfú iránt életében tanúsított, csak azt a részvétet említem, melyet Zichy Mihály ecsetje örökített meg. A nemzet nagy fia ravatalon fekszik, a nemzeti géniusz bánatba merülve fejénél virraszt, de egy angyal kalauzolása mellett hármas csillag fényénél, a hit, remény és szeretet tündöklő ragyogásában megjelenik a fejedelmi asszony, letérdel imádkozni a koporsó lábánál s koszorút helyez a ravatalra: »Erzsébet királyné Deák Ferencnek.« Nagy királynénk! Szivünk hő szerelme! fogadd ez ártatlan ifjú ajkakról magasztos erényeidnek lángoló dicséretét! Hazafiúi törekvéseink eszményképe lettél s benned bízva reméljük, hogy nemzet és király közös céljai égybeforrva áldást árasztanak a magyar hazára s fényt derítenek az uralkodóházra. Nagyok voltak Eszsébet királynénak érdemei Magyarország iránt: de végtelen nagy s eltöröihetetlen a hála érzete a magyar nemzet szivében megdicsőült királynéja iránt. Mint a bárdok éneke, visszhangzik a bércek és rónákon erényeinek magasztaló dala. A paloták fényes termei s az egyszerű polgárok szegényes gunyhói nevének dicsőségétől zengenek. A törvényhozás termei magasztalásában áradoznak. Költők és művészek versenyeznek fenséges alakja megalkotásában. A nép fia s a gyermek ajaka nevének zengi dicséretét. Lelkesüljünk mi is sz. Ifjak! eszményképének szemléletén. Tanuljuk meg magától a nemzet nagyjaitól: hogyan keljen szívünkben életre a hála az iránt, ki nemzetünket annyira szerette. Jertek velem lélekben a koronázó városba. A király homlokát Sz. István koronája ékesíti. Felséges neje az oltár előtt térdel, az ország prímása