Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1903

108 Ennek zálogául fogadja Fenséged hódolatunkat; fogadja azon hő óhajtásunkat, hogy a Mindenható a felséges uralkodóházat s benne Fenségedet boldogságban és dicsőségben tartsa és éltesse. A fenséges Asszony tiszta magyaros kiejtéssel ez örökké emlékezetes szavakban válaszolt az igazgató üdvözlésére: »Igen köszönöm a szíves fogadtatást. Örömmel jöttem ide s igen örülök, hogy az intézetben Erzsébet királyné emlékét oly megható kegyelettel ülik.« Majd Szilágyi Jenő, történelem-tanár tartott alkalmi beszédet, melynek szövege igy hangzik: Kedves tanuló ifjak! A kegyeletes megemlékezés érzelme hozott bennünket össze a mai ünnepélyre, hogy lelkünk őszinteségével, magyar szivünk lovagias nyíltságával áldozzunk újabb történetünk ragyogó fényességű női alakjának, Erzsébet, Magyarország utolsó koronás királynéja emlékezetének. Erzsébet királyné a magyar nemzetnek anyja volt örömben és szenvedésben ; a magyar nemzet mint édes gyermeke osztozott Erzsébet királynénak jó és balsorsában s most megdicsőült alakja úgy ragyog előtte, mint nemzeti géniusz, a kinek szelleme van hivatva megjelölni jövő fejlődésének útját. A nemzetek életét a Gondviselés vezérli. Midőn Sz. István első magyar király népét a keresztény hitre térítette, Bajor földről érkezett Gizella, IV. Henrik bajor herceg leánya, hogy megossza férjével a térítés gondjait. S midőn a letűnt század derekán szomorú napok súlyosodtak a magyar népre, midőn a nép és fejedelem félreértették egymás céljait: ismét Bajorhonból jön a királyi sarj, ki nemcsak felséges urának jószelleme, hanem a magyar népnek védőangyala lett. 1854-iki év ápril 24-ike volt az a nagyjelentőségű nap, mikor a felséges fejedelem oltárhoz vezette felséges aráját. Az ifjú császárné mosolya volt a legelső derű Magyarország gyászbaborult egén; s az ifjú fejedeIemnő szépségének és jóságának fénye mint békét igérő szivárvány jelent meg a látóhatáron. A lélek legnemesebb érzelme a részvét a szenvedésekben. Shae részvét a női erények bája s a fejedelmi korona ragyogásában jelenik meg, hódító hatalomképen lép fel. A bajor Gizella késő unokája ily fejedelmi részvétét érezett a szenvedő magyar nép sorsa iránt. Midőn trónra lép, lehullanak a szenvedés bilincsei. Mégtanulja édes hazai nyelvünket, érdeklődik