Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1900
14 Hír égett kebelén s új honja szerelnie. Értetek, oh új hon keresői, fohászkodik ő most, Már született hősök s születendők, értetek ég ő. Mint emeli nagy lelkét a győzelmes harcz gondolata, bár élete árán : Sőt ha hegy és völgy elsiilyed mélységes üregbe, Akkor is ékes egén a hős szép csillaga fénylik, Oh hát kísérj el hadi bátorsága szivemnek, Hogy mikoron fejem a megemésztő porba lehajlik, Mondhassák: fia Almosnak, unokája Ügeknek, Itt nyugszik sok harcza után a párduezos Árpád, A honért küzdő seregek fejedelmi vezére. (Zf.) Ne feledjük pedig, Hadúr hadi szerencsét ad, de hívséget követel, a hit igazságában. Mi szép vonás őseinkben: nem feledkeznek meg róla, hogy Isten keze segíti őket. A hősi karokat Istenben vetett bizalom segíti diadalra. A magyarok Istenökhöz folyamodnak, ki erőt adhat a gyengéknek is, és a Sokkal erősebbet ronthatja le általok. így esedez Árpád, így Bojtha, így Kárel és kérlelésökért megáldá Hadúr nemzetét harczi szerencsével. E hit emelte lélek ójja meg a vadságtól, hogy könyörűlete nem hagyja el Árpádot még ott sem, hol dühöng a vérzivatar fegyvereknek eget verő zörgései között: a harezra gyengének kegyelmez: az ifjú görög Alexist megvédi veszedelmektől. A harezok Istene erőt a magyar karjába nem gyöngék ellen adott: erőt erőn mér. (Zf.) Honfoglaló őseink hősi során túl halld a te kor-rokonod szavát, nemzetem kedves gyermeke, hogy értsd: véreddel erősödjék hazád hűséges szerelme. Az ősz Huba vezér 10 éves kicsiny fia, a gyermek Bodor, búsan szól édes atyjához, hogy ősi kardjait a hős Étének ajánlja fel: Küzdjön helyette is a jövendő hazáért. Oh de atyám, panaszolja Bodor hát te mind od' adod? mi marad nekem ? én hát A hűvös erdőben heverészszek-e bújva napomon ? Vagy csak kurta parittyával harczoljak-e ? Távol Én fejőket könnyen beverem, hajigálva kövekkel; De ha közel jőnek, megmetszik torkomat, akkor Tagjaimon madarak harczolnak puszta mezőben.' (Zf.) Bodornak kéz-tusa kell, hogy védje hazáját ellenség ellen. Azután, elhallgathatnám-e, a magyar hölgy nagy jelességét természetűi Hajna jelességében? A délszaki tündérnek felel ő:
