Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

55 — mint a hűséges magyar? ki (igyekezett inkább a legfájdalmasabb részvét módján enyhítő írt nyújtani - ha lehetséges mint a zokogó magyar ? S midőn jó Királyasszonyunk fájdalmas szíve a szörnyű csapás után nyugalmat sehol sem lelhete: ki kísérte aggódóbb tekintettel minden nyomát, mint a magyar? A megérdemelt közös nemzeti szeretetnek, rajongásnak ez a megmérhetetlensége hozta vissza közénk mártír-utjáról jóságos Királyasszonyunkat honalapításunk ezer éves ünnepére. Oh! elszorúl a szív emlékezetére, kedves ifjak. A mi örömünknek találékony szerzője, bánatunknak enyhadó nemtője akkor már a nagy fájdalmak Nagyasszonya volt! .... Borongósan szelíd tekintettel jártatta szemeit örömtől ragyogó arczunkon, mint alkonyat napja szokott reá terülni csillogó bérezek ormaira . . . S hogy eltűnt közülünk idegenbe, keresvén enyhet gyógyíthatatlan szívfájdalmaira: engesztelőül imánk szállott utána szellő szárnyain. De imánknál most gyorsabb volt a gonoszság irtó szelleme s reá talált. S tőrrel nyitotta meg azt a kicsiny emberi szívet, mely milliók boldogságáért dobogott egész egy életen! Megborzad a szívem, kedves ifjak! ha rágondolok: vad szenvedélyében gonosz emberi kéz mint vetett véget a legnemesebb Királyasszony életének. A részvevő emberiség nagy fájdalma templomot emelt emlékének a Geníi tó szomorú emlékű partján. S itthon áll majd az oltár, mártir-királyasszonyunk, melyet hűséges szeretet emel, az örökimádás oltára s előtte millió meg millió magyar örök szeretetü szívéből száll Erted hő ima ! Szálljon a mi szívünkből is örök emlékezettel Érte s Hozzá, ki nekünk a legszeretőbb Királyasszonyunk volt Hatalmas Istenünk, magyarok Istene, áraszd reá mennyei boldogságodat fénylakodban, ki itt a siralomnak volt nagyságos Asszonya. Égi jóságnak egykor földre alá szállott nemtője, imádkozzál Téged fogytig hűségesen szerető népedért, mely áldva őrzi emlékedet s szállítja ivadékról-ivadékra hü kegyelettel. Vigasz Kegyelmes Istene, mit földi lakosúi áldáskép Reá nem esdhetünk, árazd megszomorodott hü felére, Apostoli Királyunkra!