Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

— 56 — Az 1848-as törvények szentesítésének évfordulója alkalmából ápril 21-én ünnepélyes szent misét hallgatott az ifjúság. Utána az intézet dísztermében az ünnepséget a hymnus éneklése nyitotta meg s a szózat zárta be. Közben Szilágyi Jenő, a pragmatikus történelem tanára a következő beszédet intézte az ifjúsághoz : Kedves Tanúló Ifjak! Az 1848-ik nagy vívmányoknak, az egész állami, társadalmi és magánéletünket csodásan átalakító törvények szentesítésének emlékére, ünneplésére gyülekeztünk itt ma össze. Tesszük ezt azért, mert a nemzetünkre fényt és dicsőséget árasztó idők és események meg vannak szentelve. Repülhet a gyors szárnyú idő, múlhatnak az évek, nemzedékek következhetnek egymásra: amaz idők fénye és dicsősége nem csökken, hanem átvilágít időn és enyészeten. A történelem oltárt emel az ilyen idők s események, meg a bennök szereplő nagyok számára, melyhez a kegyelet és emlékezés szárnyain késő századok fiai járnak el imádkozni, hogy ott hitet, lelkesedést, hazaszeretetet, nemes önfeláldozást tanuljanak, hogy e folyton megújuló zarándoklás által keltett magasztos felbuzdúlás élő valósággá változtassa mindazt, a mit azon csodás idők tüneményszerű alakjai nagyot, dicsőt, üdvöset alkottak, hogy így fokozatosan felvirradjon hazánkra ama jobb kor, mely után »buzgó imádság epedez, milliók ajakán!* Csodásnak neveztem amaz időket és eseményeket, mert hatásukban esodát eredményeztek. Az önhitt tudósnak a szótárából hiányzik ez a szó, a ki kérkedésében azt gondolja, hogy, mert egy tüneménynek nevet adott, meg is fejtette azt. Az ilyen áltudóst K. T. I.! nem nehéz megszégyenítenetek; vezessétek csak ki a hó elolvadása után a mezőre, hogy fejtse meg azt a titkos erőt, mely által a kis fűszál minden tavaszszal kizöldül; vagy azt a mozgató vágyat, mely a csicsergő fecskét minden tavaszszal visszahozza ereszeink alá. Mutassátok meg neki este a fénylő csillagok miriádjait; mutassátok meg neki önmagát, öntudatra ébredt gondolataival és érzelmeivel. Igen vannak csodák, egy ilyen nagy csodának ünneplése hozott bennünket is össze ma K. T. I.! Ötvenkét esztendővel ezelőtt »egy nagy templommá alakult át hazánk, melynek szentélyéből az ige papjai, történelmünk szellemóriásai hirdették az üdvözítő tant eddig nem ismert, nem élvezett szabadságról, testvériségről, egyenlőségről.« Csodás öröm járta át a sziveket; korona és nemzet, úr és paraszt, szegény és gazdag egyértelműleg üdvözölték azokat a törvényeket, melyek a mostoha sors, az előző századok mulasztásai, vagy saját bűneink által reánk nehezedett szégyenteljes, lealázó állapotokat voltak hivatva megszüntetni, melyek ledöntötték az elválasztó falakat ember s ember