Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

— 14 — is. Ezt is meg kell találnunk a műremeken. Vájjon eltalálja-e a festő fajának vérmérsékletét, ha pl. magyar embert akar ábrázolni s vörös arczú és hajú, nyálkás, sörivó, a hús tultengésében szenvedő germánt állít elénk ? Jól meglehet rajzolva és festve, de nem remekmű, mert czélttévesztett. Keresnünk kell továbbá a kedvező jellemvonásokat is a festményen. (Taine.) A fizikai emberben virágzó egészséget, nem szenvedő elsoványodott s tán eltorzult alakokat szeretünk látni. Ezért nem tartjuk oly tökéleteseknek a középkor és kezdő rennaissance Szűz Máriát ábrázoló festményeit, mint pl. az egészségtől duzzadó Raffael, Tizian vagy Murillo-féle madonnákat. De lehet az ábrázolt emberi alak még oly tökéletes anatómiával festett is; ha a festményen nem tetőzi erkölcsi nemesség is a fizikai tökélyt, a festményt vagy szobrot nem mondhatjuk feltétlen értékű műalkotásnak. Ez az oka annak, hogy Fra Angelico ecsete a vallásosság magasztos eszméit ellenállhatatlan bájjal és bensőséggel tudta ábrázolni, de nála is mint kortársainál a fizikai ember alárendelt jelentőségű. Csak egy Tizian, Raffael. Lion. da Vinci és Michel Angelo genie-je tudta a kettőt a legteljesebb harmóniába egyesíteni. A művészi szép nagy részének anyagát — mondja helyesen Ottovay — a természeti szép szolgáltatja. A kettőt áthidalja, a természetiből a müvészivilágba vezet át a lélek ihlete, a szív öröme, az érzéki természet ideális felfogása. Az emberi alakok ábrázolásának megítélésénél és élvezésénél hát ez örökbecsű műremekeket vizsgálva, mondunk véleményt. A jellemvonások ilynemű vizsgálata a műremeken, adja ennek eszmei tartalmát. E három elvet: t. i. a kiváló, a kedvező jellemvonások keresését és fizikai és erkölcsi vonások harmóniáját szem előtt tartva, bizonyosan nem fogjuk műremeknek i'élni az olyan festményt vagy szobrot, melyeknél Michel Angeloi termeten, velenczei mollettséget és szeretetre méltó mosolyt találunk; vagy mikor isteneket és szenteket ábrázoló alakok világfiak vagy salonhölgyek szerepében jelennek meg, mint a 18. sz. számos festményén. (Taine.) Figyelembe kell vennünk másodszor a rajznak művészi kivitelét, a vonalak menetét hullámos, kígyózó szabályos, szögletes vagy szabálytalan irányát és a perspectivába vagyis az alakok helyes távlatba való elhelyezését és a szinek hatását is. a) Mindenféle vonalnak egyenesnek, görbének, hajladozónak, kitérőnek megvan a maga hatása lelkünkre; a szerint a mint egyesülnek vagy 'igygyel-bajjal egymásba fonódnak, a mint csak érintik egymást vagy egymásfelé hajolnak, a mint szögletesek, élesek vagy lágyan hajladozók, — máskép illetnek meg. b) A távlat pedig rossz, ha nem hiteti el velünk, hogy az egy sikba állított alakok ép úgy vannak a képen is mint a való természetbeni vagyis nem mutatják a valóság látszatát. A chinaiak festményei a távlat hiánya miatt soha sem tarthatnak számot a műremek nevezetére. Cimabue-