Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

- 15 — tói Masaccioig az olasz festők sem törődnek a távlattal az alakokat csak mintegy fátyolon át szemlélik, inkább csak körrajzokat adnak s ezért a plastikai kidomborodás, a tömörség és életszerűség hiányzik az ö embereikben. Masacciótól Correggio »Karácsony éj«-eig vagy Da Vinci »Utolsó vacsorá«-jának csodálatos perspectivájáig is mekkora a haladás! c) Minden szin sajátos hatással van a szemlélőre; az egyik kellemes, másik kellemetlen benyomást tesz s egymás mellé helyezésök ismét má eredményt szül. A színezéssel együtt említik a fény és árnyék, a világosság és homály elosztását (chiaroscuro), is 3 képen. Ez utóbbinak jelentősége rendkívüli az alakok kidomboritásában. Emlékszünk az ezredévi kiállításon látott Munkácsy-féle »Ecce homo«-ra. A színezés, a fény és az árnyék mennyire plasztikussá tették az alakokat. Tükörből nézve, alig tudtuk megkülönböztetni a festmény alakjait a nézőkétől. Rembrandt a legnagyobb művész a fény és árnyék és ezek átmeneteinek alkalmazásában. Ismeretes »A bonczterem« cz. festménye. Hányféle világítást látunk itt?! A legáthatóbb fény a hullára esik; az orvosok arczán már szelídítve van a fényhatása; egyes alakok fél-, a háttér teljes árnyékban látszik. Vagy gyönyörű e tekintetben Correggio Karácsony éje, melyen a pásztorok imádják a kisded Jézust. Minden világosság forrása itt az isteni gyermek alakja; erről száll a fény az anyára és a bámuló pásztorokra. Az ujjongó angyalok kara is teljes világításban látszik. A háttérben az éjszaka nyugalmas homálya honol; a hegyek koronáját koszorúzó gyönge fényvonal pedig a hajnal közeledtét jelzi. A szivárvány alapszínei: a narancs, zöld és viola, a piros, sárga és kékszinnel adják a színharmóniát. Ezeknek különböző elosztása és használata eszközli a színhatást, mely a fény és árnyék alkalmazásával kellemes vagy borús hangulatba tud ringatni. Erősebb fényhatások felemelnek, mélyebb árnyékok komolyságra hangolnak. A ki Velenczében megfordult' bizonyosan látta Tizian óriás festményét: az Assuntát (Mária menybemenetelét). »Szűz Máriát ábrázolja ez, a mint a felhőkön állva s angyalok által emelve, fölfelé, a mennybe száll, hol az Atyaisten tárt karokkal fogadja. A megürült sír köré csoportosult apostolok elragadtatással tekintenek a csudás látvány felé. E bámulatos festményen a színezés utolérhetetlen művészetet mutat. Az ég fénye, a sirok és földnek árnya megragadóan olvadnak össze; a színharmónia nagyszerűen érvényesül: a sárga fény, Mária vörös ruhája és kék köpenye által.« (Beöthy.) A borús, árnyékolt színezés mennyire támogatja a komoly fenségi benyomást, mutatja Munkácsy »Miltonja,« vagy »Az éjjelli csavargók.« Ugyanazon szín kisebb-nagyobb fokú árnyékolásával mekkora hatást érhet el a művész, szép példa Giorgione olasz festő »Szt. család«-ja, melyen a haralmas vörös szinek kiindulnak a ruharedőzetek majdnem fekete bíborából s egymást világítva váltakoznak és haladnak a sárgás vörös, rózsaszín és a leál-