Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1899

- 13 — A képírás alkotásainak rendszeres élvezéséhez a léleknek a mindennapitól eltérő állapota kívántatik. Tiszta szemlélődökké kell válnunk s szemlélődésünket semmi kellemetlen vagy gyászos véletlen meg ne háborítsa. Mint már többször mondottuk a művészeti fictióban a valóságot kell feltalálnunk, melyhez az ész munkája s bizonyos elvek elfogadása szükséges; ez azonban csak müveit népek tulajdona. A vadember, mint akár a négylábú állat ellene szegül a művészet tekintélyének. Egy angol utas az ausztráliai benszülötteknek oly szines képet mutatott, mely épen őket ábrázolta. Egyik azt mondta rá: hajó, a másik azt, hogy kenguru. Egy sem akadt, ki megértette volna, hogy a kép hozzájuk hasonlít. (Cherbuliez) A festményen is a természetnek, a valóságnak látszata kelti az első műélvezetet. A ráismerés és az emlékezés a valóban látottakra, a valóság felfedezése az igazi műélvezet előidézője. A természetben nem találunk kész tájképet; a művész sem rajzolja az egész természetet. Czélja kisebb számú részletekkel felidézni a hiányzó részletek nagyobb számát. Ismerjük a tájat, melyet a festő elénk állít, mégis meglep az bennünket újságával. A művész sokat elhagyott, hogy annál jobban érvényesüljön a többi ; kimondja, lefösti, felfedezi előttünk azt, a mit homályosan láttunk. A művész lényeges, feltűnő jellemvonással világosabban szemlélteti a tárgyakat mint azok a természetben elénk tűnnek. A ráismerés után vizsgáljuk a festményen, mit akar kifejezni és elérte-e czélját, vagyis azt, a mit akart valamely kiváló, lényeges jellemvonással jól fejezte-e ki ? Előttünk van pl. embereket ábrázoló több festmény. Szemünk megakad a remek satin vagy moir-antique ruhán, drága ékszereken vagy a szépen festett keztyükön. Az arcz, a test szépsége egészen hidegen hagy. Vájjon mondhatjuk-e e képekre, hogy czéljukat elérték, az az a legfontosabbat, az embert, kit utánoznak, elénk állították ? Viszont, a hol az emberek ábrázolásaiban csak a lélek, a szellem, az indulat ragad meg az arczon, de a színezés, a rajz és az emberi test formája csak alárendelt, mindenesetre magasabban állnak az előbbieknél, de czéljliktól eltérnek, mert festmény helyett regényt, erkölcsi tanulmányt adnak. Az embert utánzó műtárgyakon Taine szerint első sorban a fizikai embert élvezzük; az arányosan megalkotott testet, az izomrendszer burkának, a bőrnek, lágyságát, színhangolatát és a vérmérsékletet. A ruha is kelthet bennem színhatásával, szép elrendezésével tetszést és élvezetet, de ez, mint láttuk, csak mellékes, nem lényeges jellemvonása az embernek. Michel Angelo »Utolsó itélet«-ének alakjai prófétai és sybillái, Raffael Madonnái, Coreggio és a XVI. századi velenczei festők müvei az anatomiailag tökéletesen megrajzolt embereket mutatják. Hozzátartozik a fizikai ember lényeges vonásaihoz a vérmérséklet