Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

- 94 5. Szavalat. / Márczius 15. Irta Jakab Ö. — Szavalja Strausz A. 3. Szavalat.) VIL L Új Simeon. Irta Tompa M. — Szavalja Vélsz Elemér, VIII. o. t. 4. Zene: A puszták fia, Kélertöl; hegedűn előadja: Szüts Andor, VI o. t., zongorán kiséri: Kolb F., VII. o. t. II. A csonka hős, Jókaitól. — Szav. Koller J., VII. o. t. A magyar nyelv, Ábrányitól. — Szav. Edes J., VII. o. t. Csinom Palkó, kurucz-dal; 6. Enek. { Gúnydal II. József császár idejéből; karra tette Káldy Gy.; előadja a főgymn. énekkara. 7. Melodráma: A holt költő szerelme, Jókaitól. — Szav. Zavaros Aladár, VIII. o. t., zongorán kiséri Kolb F., VII. o. t. 8. Szózat; énekli a főgymn. énekkara. A vezető-tanár beszéde a következő: Összegyűlt kicsinykörünk, hogy az 1848. Márczius 15. szabadságnap évfordúlóját megünnepelje ! Hálás köszönetünk érte, n. é. Közönség, hogy tanúiul kegyeskedtek megjelenni ifjú szivek nemes lelkesedésének. Én azt hiszem, Önképzőkörünk e szívlángolásában szép jövendőnek biztató képe tükröződik. Mi, kik táplálgatjuk ifjaink lelkében a lelkesedést mindaz iránt, a mi szép, jó, nemes: csak a kötelességtudó magvetők akarunk lenni; — gyümölcsét munkálkodásunknak, adja az Ég. élvezzék Kegyetek, n. é. K, a büszkeségben, hogy véreik buzogni tudnak nagy, magasztos eszmékért; hasznos dicsősége háramoljék édes Hazánkra, mely mindnyájunk szivében közösen megszentelt oltárkép él kitörülhetetlenül; ők magok, ifjaink megvalósítói majdan a nagy eszméknek, boldogok lesznek: — annak tudatában, hogy való férfiak. Kecsegtető a remény ebben is. Hiszen, ők értik, érzik: — annak tudatában készültek ugyanis ez ünnepre, hogy -- »a mi nagy, legyen bármi, szívet és lelket érdekel; s hatása századok múlva is kiemel a mindennapi élet parányiságából. És ilyen kiemelkedések nélkül sem egyes ember, sem nemzet a történetek sorában állásra méltó nem lehet.« (Kölcsey). Semmi sem alkalmasabb pedig arra, n. é. K., hogy szívünk a mindennapiság fölé emelkedjék, mintha a nagy idők emlékein eszmélkedünk: tanulmányozzuk ugyanis a múltak szívdobbanásait, okúlunk a történetek tanúságtételein. S mert én tudom, hogy ilynemű gondolatok kelesztik ifjainkban azokat a nemes érzelmeket, melyek főkép ma betöltik lelköket édes nemzetünk nagy emlékei iránt: miért ne valljam meg, hogy az én lelkemet is