Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 34 — III. Tankönyv és taneszközök. Jó tankönyv a legelső tanító. A mit Wlassics miniszter a f. évi budget-vitában nemzetképviseletünk előtt a tanítás művészetéről elmondott, hogy a jövő tanárságot meg kell tanítani a tanítás művészetére — már a tankönyv megírására is kiterjesztendő. Ha jó könyv van a tanár, tanuló kezében, művészileg szerkesztett vezetőfonál, a tanítás munkája szinte magától emelkedik a művészet magaslatára. A jó könyv hatását még gyengébb tanerő sem képes lerontani, holott a rosszul irt könyvvel még jobb tanár, jobb tanuló sem boldogul. Jó tankönyv pedig csak az lehet, a mely számot vet a czéllal, anyaggal, idővel, eszközökkel és módokkal, szóval a tanítás összes tényezőivel. A közkézen forgó tankönyvek közt, értve a történetieket úgy, mint a többi tárgyakéit, keveset találunk ilyet hazai irodalmunkban. De a külföldiek mindegyikéről sem lehet dicsérőleg szólni. Hogy mégis említsünk jobbat, a Beöthy Zsolt irodalomtörténete, Badics iskolai könyvei szerintünk nem egy czimen kimagaslanak a többiek közül. Teljesen megfelelő történeti könyvünk még nem áll a tanítás rendelkezésére. Nem akarunk azonban e helyt részletes tankönyvbirálatba bocsátkozni, csak általában soroljuk fel a hibákat s hiányokat, melyeket tankönyveinkben tapasztaltunk, hogy azokat a külföldi tankönyvek vizsgálatának eredményével összevetve meghatározhassuk azokat a kellékeket, melyek nézetünk szerint a jó tankönyv alapfeltételeit képezik Az első hibát magában az anyag kiválasztásában találjuk. Nem mintha a főfejezetek helytelenül volnának kiszemelve; hisz ezek már az utasításokban is igen jól meg vannak állapítva. De azoknak a fejezeteknek részletes feldolgozása tankönyveinkben általán igen feszes, tömött, puffadt. Nem tudnak lemondani valamely adatról, hogy a kép teljessége ellen ne vétsenek. Laponkint 10 -20 név, ugyanannyi szám, még több tényadat van összezsúfolva, melyek közt igen laza az összefüggés. Ha sokszor kevesebb lapot foglal magában a könyv, a sűrűbb nyomásban, jegyzékszerű feldolgozásban mégis ott van az a sok eszmétlen adathalmaz, mely a betanulásra várakozik. Szerintünk nem annyira a lapszám, mint az anyag mennyisége teszi a könyv terjedelmét. Ha néha kissé vaskosabbnak látszik a könyv, de benne az anyag elég tágasan van elhelyezve, szemnek, szívnek elég tér hagyva, hogy ki ne kerülje a figyelmet, az a könyv nem oly bő, hogy ezen a czimen alkalmatlanná válnék a tanításra. A külföldön használt tankönyvek általán sokkal terjedelmesebbek, mint a mi kézikönyveink, de többször találjuk úgy, hogy az egyes adatoknak elég hely van adva, mint hajónak a nyilt tengeren s igy azonnal szembeötlenek. Mi ezt a terjedelmet jelen viszonyaink közt még nem követelhetjük tankönyveinktől. Mint fentebb érintettem, egészen más pl. az angol, franczia,