Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

— 158 — fogadta. — Hazánknak egyébként is széttagolt társadalmát 1848 előtt azon ellentét is gyengítette, mely a nemesi osztály és a jobbágyság között fennállott. Amaz — a nemesség — néhány százezerből állva bírta a hatalmat, bírta a földet, élvezett minden jogot, minden előnyt; emez — a jobbágyság — sok milliót számlálva kívül állott az alkotmányon, melynek jótéteményeit nem élvezte, joga nem volt, csak terheket és kötelességeket ismert; a föld, melyet az ö munkájának verítéke termékenyített meg: a földes útszámára hozta áldásait, a ki a jobbágynak személyével, sőt egész családjával is rendelkezett. Ha sérelem esett rajta ura részéről, nem volt bíró, a kinél igazát megtalálhatta volna. Hogy súlyos állapotából kiváló szellemi tehetségei által emelkedhessék ki, a nem nemesek hivatalra való képességének barbár tilalma állta útját. A jobbágyság felszabadításáról alkotott törvény mindeme — ma már szinte képtelenségnek tetsző állapotokat megszüntette. Egyformává — jogokban és kötelességekben - tette e hon minden lakóját; nincs többé a törvény előtt nemes és jobbágy, mindenki egyformán polgár; ötszázezer kiváltságos helyett tiz millió szabad magyar polgár! A jobbágyság felszabadítását, a munka szabaddá tételét követte a föld szabaddá tétele, az ősiség eltörlése. Ma, midőn a mindnyájunknak kenyeret adó föld közmindnyájunké, melyből kisebb, nagyobb részt önszorgalma s munkássága által kiki megszerezhet magának: mily nehéz elképzelni, hogy másként is lehetett, hogy rövid félszázaddal ezelőtt, még nem így volt; akkor a föld, mint ingatlan tulajdon, csak a kevés százezerre menő kiváltságosok — a nemesség — kezén volt; dolgozták, művelték a milliók, de a földesúrnak termett, eladható nem volt s így értéke is csekély; jövedelme — a rá fordíthatott munkaerő korlátoltságánál fogva kevés, meg nem felelő; jövedelmezőségének kiaknázása belterjes megművelés által nem volt módjában a tulajdonosnak, mert hiányzott erre segélyforrása, nem volt hitele. Senki sem adott az el nem idegeníthető földre koczkáztatott kölcsönt. — A szentesített törvény e meddő állapotot szüntette meg, - megtízszerezte, százszorozta a föld jövedelmét, hozzáférhetővé tévén birtoklását a bárki részéről nyilatkozó szorgalom és munka számára. Áldást osztó szabad értéke lett a szorgalmas munkának, mely eddig keserves átokként nehezedett az alatta görnyedező nagy tömegre. A szabadsajtóról alkotott törvény által megszűnt a gondolat röghözkötöttsége. Ma midőn naponként százezernyi számra megy azon ujságlap-példányok száma, melyek az emberek nagy tömegei közé hordanak új eszméket, tanokat — sokszor izgatva, szenvedélyeket szítva — nehéz elgondolnunk azt az óriási lépést, melyet nemzetünk a czenzura nyűgétől a szabadsajtóig egyszerrre megtőn. Milton a vak költő, a népszabadság kiváló irója mondotta, hogy egy jó könyvnek az elnyomása több, mint egy ember megölése.* A czenzura tehát egyenlő volt a nemzet szellemi életének meggyilkolásával. E törvény ezt a meggyilkolt szellemi életet ébresztette új életre, midőn egyszerre tisztán láttak a sötét-