Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1898

- 157 szerű testet öltött gondolattal milliókkal szaporította hazánk fiainak számát s arra a szabadságra, mely nemzetünk életének s országunk fennállásának egyik legszilárdabb alapja s legerősebb biztosítéka. A mint a természet életműködésében a rügyfakasztó tavaszra következik a gyümölcsérlelö nyár, gondos vetésre a dús aratás; azonképpen foghatjuk fel a mai nap ünneplését Márczius 15-ével viszonyban. A tn ..dalom, a nép ünnepét követi az állam, a hivatalos Magyarország ünneplese; kétszeres öröm és büszkeség érzete töltheti el valónkat k. t. Ifjak ! mert mi mindkettőből kivettük részünket, mind a kettővel együtt ünnepiünk! Mert elvitázhatlan tény, hogy Márczius 15-ike hozta létre ápnl 11-ét! Ünnepre gyűltünk tehát ismét össze, az 1848-iki nagy vívmányok ünneplésére, ünneplésére azon mozzanatoknak, midőn a koronás király, alkotmányunk egyik tényezője szentesítésével életrekelté, megvalósítá mindazt, a mit a másik tényező — a nemzet Márczius 15-én akaratául kifejezett, így fogva fel a dolgot a lojalitásnak, a törvényességnek ünnepe ez, mert e két tényező — korona és nemzet — csak kölcsönös egyetértés által lehetett nagygyá, boldoggá minden időben. Ezen egyetértés hiánya, a bizalmatlanság fejedelem és nemzet között, a magyar szókimondó, egyenes természetének meggyanusítása volt a gát fejlődésünk útjában századokon keresztül; a nemzeti érzés és ennek érvényesülésre törekvés bűn számban ment fönt, innen, hogy történelmünk nagy alakjai Bocskai, Bethlen, Thököly, Rákóczy veszedelmes lázadóknak tekintettek s ilyenekül valának feltüntetve még csak néhány évtizeddel ezelőtt is iskolai könyveinkben, — ezt a félreértést, ezt a gyanút szüntette meg az 1848. ápril 11-ike. — Bizalom foglalta el az előbbi bizalmatlanság helyét. Király és nemzet megértette egymást. Fájdalom csak rövid időre! De a Világosnál leáldozott nap nem bú csuzott el tőlünk végleg; hosszú kínos sötétség után, — mely alatt szinte megvakultunk — újból kisütött s nyomában szebb élet virulásának biztató reménye kelt. Korona és nemzet — mindkettő átélve a szenvedések és megpróbáltatások oly özönét, milyennel csak sújthat egyeseket, úgy mint népeket a mindnyájunk sorsát irányító Gondviselés — újból egymáshoz közeledett, jobb felfogás foglalt tért az elmékben, egyik jele ennek az is, hogy az imént említett lázadók emlékének szoborral való megörökítését maga a király rendeli el. Kedves tanuló ifjak! Ma, midőn a törvény egyforma mértékkel mér mindenkinek, a jogegyenlőség s az alkotmányos közszabadság napjaiban szinte nehéz is kellőképen méltányolnunk azon törvények nagy fontosságát, melyek 1848. ápril 11-én nyertek szentesítést, amely törvények által szabaddá lett az ember, szabaddá lett a föld, szabaddá lett a gondolat, a szó! Csak ha egyenként meggondoljuk, hogy ezek mit jelentenek? — akkor adhatunk magunknak halvány képet ama vívmányok nagyságáról s értjük meg a magasztos lelkesedést, melylyel e vívmányokat hazánk lakossága rang, osztály, felekezet s kezdetben nemzetiségi különbség nélkül