Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1897

— 50 — és szótagsoroknak betanulása, egyszerű számoknak öszszeadása, szorzása. A munkaerő mértéke: a végzett munka mennyisége, milyensége, a kitartás. Ennek a megítélésében akadályul szolgál az a gyakorlottság, melyre ismételt munka után tesznek szert a kísérlet alatt állók. Senki sem tagadhatja, hogy minél többször gyakorolja valaki pl. az összeadást, minden újabb kísérletnél fokozódni fog munkaképessége. Csakhogy ennek is van határa. Ha a 2-ik kísérletnél 25%-kal emelkedett a munkabírás, a 3-iknál már csak pl. 15%, a 4-iknél pedig esetleg 6% lesz az emelkedés. így elérjük azt a határt, melyen túl a munkagyorsaságot gyakorlottság által fokozni nem lehet. Ilyenkor lehet aztán igazán az egyes egyének munkabírása és gyakorlati ügyessége között párhuzamot vonni. A munkabírás fokozásának legnagyobb ellensége a kifáradás. A kifáradás mindig munkacsökkenéssel jár. Ezt lehet ugyan gyakorlás segélyével bizonyos ideig fokozni; de a hol a kifáradás uralomra jutott, a munkaképesség rohamos hanyatlása elmaradhatatlan. A kimerülés annál későbben áll be, minél gyakorlottabb valaki a szellemi munkában, minél kiválóbbak szellemi képességei s minél kevesebb nehézséggel kellett küzdenie. Nagy érdekű dolog megfigyelni: mikor jelentkezik egyénenkint a kimerülés ? Minden ember munkaképességének megvan sajátos lefolyása, mely egyes meghatározott munkaidőben szabályszerűen ugyanazon módon szokott jelentkezni. Vannak egyének, a kiknél kezdetben fokozódik a munkabírás s csak később áll be hanyatlás; ezeknél a kimerülésre való hajlam a legkisebb fokú. Vannak egyének, a kiknél már az első óranegyed után hanyatlik a munkaképesség s épen azért náluk az elfáradásra való hajlam igen nagy. E két véglet között igen sok és nagy az átmenet; de minden egyes egyénnek megvan a maga sajátossága. Minél nagyobb az elfáradás, a munkabírás annál rövidebb ideig maradhat a kivánt magaslaton s a visszaesés annál határozottabb. Lehet valaki nagyon gyors a munka kezdetén, de aztán hamar is elfárad s így visszamarad a mellett, a ki lassan, de kitartóan dolgozik. Mégis a nagy kimerülés nem mindenkor a gyors munka szülötte. Látunk egyéneket, kik lassan dolgoznak és hamar fáradnak; látunk olyanokat is, kik hosszabb időn keresztül megtartják a magasabb munkaképességet. Hogy a munkabírásról teljes és hű képet alkossunk, nem mellőzhetjük azt a zavaró befolyást, melyet egyes belső vagy külső körülmények gyakorolnak egyesek munkaképességére. Figyelembe kell vennünk azt a terjedelmet, mely a feldolgozott anyag mennyiségével mérhető, valamint azt az időt, mely alatt a kimerült erők pihenés útján rekreálhatók. Keresnünk kell az összefüggést, mely fennáll egyrészt a szellemi munka, másrészt a táplálkozás, az alvás tartama s a testi megerőltetés között. A kísérletek terén, melyek segélyével az egyes ember szellemi munkaképességét iparkodnak meghatározni, kiváló érdemeket szerzett dr. Burgerstein Leo, bécsi főreáliskolai tanár, ki »Die Arbeitskurve einer Schulstunde« czim