Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1897

II. h egyfolytában tanítás kérdéséhez Szenczy Győző. J\. lefolyt iskolai évben nem csak az intézetek tanárai, hanem a város intelligens közönsége, a helybeli sajtó s egyes hatóságok, sokat foglalkoztak az egyfolytában tanitás kérdésével. A város törvényhatóságában az az indítvány került szőnyegre, hogy a városi közigazgatás hivatalai hivatalos óráikat tartsák egyfolytában, mert ez mind az ügymenet gyorsítására, mind a hivatalnokok könnyebbségére szolgálna. Természetes, hogy a törvényhatóság csak abban az esetben léphet az újítás terére, ha a város területén levő más hatóságok és intézetek, ezek között az iskolák is, elfogadják az egyfolytában való hivataloskodás, illetve tanitás eszméjét. Mi e helyen csak azzal a kérdéssel foglalkozhatunk: ajánlatos-e, szükséges-e intézetünknél az egyfolytában'tanitás rendszerét életbe léptetni? A kérdés nem új. Németországban egész irodalom fejlődött ki e tárgy körül; foglalkoztak ez ügygyei az internationalis egészségügyi congressusok. Magyarországban a vall. és közokt. m. kir. ministerium 1892. év deczember hó 10-én 56859. sz. a. kelt körrendeletében az összes középiskolák tanártestületeit véleményadásra hivta föl; több helyen (első sorban Budapesten) életbe is lépett az egyfolytában tanitás rendszere. A kérdés nálunk is napirendre került. Elmondjuk felette leplezetlenül nézeteinket. Az egyfolytában tanitás védői rámutatnak azokra az elviselhetetlen káros következményekre, melyekkel a megosztott (reggel és délután való) tanitás jár s ezzel szemben hangsúlyozzák, hogy az egyfolytában (délelőtt) való tanitás ezeket a bajokat megszünteti.