Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1897

— 40 — A megosztott tanítás káros következményei között első sorban emiitik azt az időveszteséget, mely az által éri az ifjút, hogy naponként kétszer kell az iskolába s kétszer haza mennie. Ennek — úgy mondják — káros volta főleg a nyári időben elviselhetetlen, mikor a tikkasztó hőség s az utczai por minden szellemi munkára kedvetlenné s képtelenné teszi az ifjút. De megzavarja — azt mondják — a megosztott tanítás a család életrendjét is. Sok szülő délután két, három óráig el van foglalva hivatalbeli vagy (mint pl. az orvos) hivatásszerű munkájával. így kénytelen a gyermek és szülő külön életrendet követni; s ez a családfőnek nemcsak gazdasági kárt okoz, hanem gyermeke nevelésének s tanulmányi előmenetelének ellenőrzésében is akadályúl szolgál. Igaz. Terjedelmes, nagy városban, hol az itjuság jelentékeny része az intézettől messze lakik, a kétszeres ide-oda járás nagy időveszteséggel jár; megfontolandó az is, hogy az ifjak e terhes, időrabló jövés-menés miatt főétkezésüket nem végezhetik nyugodtan s elég kényelemmel. De ne téveszsziik szem elöl, hogy az egyfolytában tanítás az útnak csak jelentéktelen, kisebb részét takarítja meg s hogy minden körülmények között megmarad az út a forró nyári nap tikkasztó hevében 1 vagy 2 órakor hazafelé. Olyan egyfolytában tanítást, hogy az ifjaknak soha se kelljen délután az intézetbe jönniök, el nem képzelhetek. Nem említve a rendkívüli tárgyakat, melyeknek órái a délelőtt folyamán el nem helyezhetők, még mindig vannak az ifjaknak bizonyos kötelezettségeik, melyek őket a tanár közelébe, az intézetbe szólítják. Az önképzőkör és a segélyzö egyesület ügyei, az ifjúsági könyvtár használata, esetleg annak rendezése, az ifjúsági dalárda előkészületei, a tanulmányi kirándulások, a más vallású tanulók hittanórái, mind oly természetűek, melyek a délelőtt óráiban meg nem valósíthatók s csak délután tarthatók meg. Azonkívül az iskola nemcsak tanít, hanem nevel és fegyelmez. Ha a tanár az ifjút ki akarja ismerni, ha be akar tekinteni érzelmi világába, ha befolyással akar lenni jelleme fejlődésére, nem elégséges, hogy csak akkor érintkezzék vele, mikor az előirt ismereteket közli vagy tőle számon kéri, hanem szükséges, hogy mennél gyakrabban s a legkülönbözőbb viszonyok között tanulmányozza hajlamait, vágyait, törekvéseit, hogy mintegy óvatlan perczeiben ellesse a gyermeki szív őszinte megnyilatkozásait. Időre és alkalomra van szüksége, hogy a jóra irányítsa a gyermeki lélek egész benső életét; a mi csak a gyakori s hosszasabb érintkezés által lehetséges. Az a sokszor emlegetett »rekkenö höség« s a »kiállhatatlan utczai por« nem is oly igen veszedelmes a tanulóra. A forró nyári napokban szünet van; tavaszkor és őszszel, örül az ifjú, ha egy kis nap süt reá. Az út távolsága csak a nagy városokban okozhat nehézséget; a mi tanulóinknak nincs miért panaszkodniok.