Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1897

16 — nyörűségét. Ezt a munkát elvégezve rohan a szomszéd épületbe. Itt megtölti az óriási üstöket és nagy zsongás-bongás közt alakul át kellemes itallá, sörré, s igy pótolja a talán silányul kiütött bortermést. De ez sem elég. Nagy robajjal törtet át ismét a kalló-malomba, hogy a testvérek számára ruháról gondoskodjék. Itt aztán valóságos tánczot visz véghez: veri a nagy mozsarakat, ugráltatja a kalapácsokat, tánczoltatja a fabábukat, egyszóval nagy serénységgel mozgat mindent. Legnagyobb buzgalma a rokka-kerekek körül; itt ugy habzik, ugy toborzékol, hogy szinte maga-magát őrli meg. Ezt a dolgot elvégezve siet át a tímárokhoz, hogy a testvérek számára sarukról gondoskodjék. Itt is mindenre kész, minden munkára vállalkozik. S miután igy a nehezebb dolgokon átesett, több kis ágra bomlik és fölkeresi a többi összes műhelyeket; mindenütt segít, mindenütt buzgólkodik. Itt főz, ott sétál; itt forgat, ott zúz; itt öntöz, ott mos; itt őröl, ott puhít. Akármire használják, semmi ellen sem tesz kifogást. Mikor végre minden munkát elvégzett, fölkeresi a földalatti helyiségeket; tisztán jött s mikor elmegy, azt akarja, hogy minden tisztán maradjon nyomában.« íme! egy valóságos gyártelep, vizeröre berendezve. Váljon a XII. századbeli cziszterczi kolostorok környékén lakó suszterek, pékek, takácsok, vargák, csapók, ácsok, kőművesek, kovácsok stb. stb. nem lehettek-e méltán büszkék arra, hogy ilyen kollegáik vannak? mikor ezek nekik semmi konkurrencziát nem csinálnak, csupáncsak a munka nemesítő hatásáról és annak okos, értelmes, szorgalmas üzéséröl mutatnak példát? Ha az ember a régi adomány-leveleket olvasgatja, föltűnik, hogy azokban a legelők igen nagy szerepet játszottak. Ugy látszik, akkoriban ebből volt legtöbb s ezt tartották az emberek leghaszontalanabbnak; tehát jó lesz ezeknek az uj szerzeteseknek. Az ősi czisztercziek aztán épen erre alapították az egész mezei kultúrát. Baromtenyésztés az egyik lényeges föltétel, hogy kopár területeken gazdag termőföldet nyerjünk. Az adatok erre nézve szinte elbóditók. Mikor szt. Bernárd 1115-ben Clairvauxt alapította, az egész állatállomány egyetlenegy szamárból állott. És mikor a XII. század vége felé Clairvauxból egy fiókapátság telepedett át Szardiniába, első beruházásképen 10.000 birkát, 1000 kecskét, 2000 malaczot, 500 tehenet, 200 ökröt, 100 lovat vittek magukkal a szerzetesek. Mennyi maradhatott még otthon? — És kinek jutott eszébe a XII. században az, a mit egy cziszterczi kolostor megtett, hogy t. i. Olaszhon déli vidékein, Campaniában, szerezzen be 10 db. gyönyörű tenyészállatot és az Alpeseken keresztül szállítsa Francziaországba ? A történet megörökítette annak a derék munkás-testvérnek nevét — L ö r i n c z volt az, — a ki ezen óriási termetű és vad természetű barmoknak átszállítására, — és pedig jó eredménynyel — vállalkozott. Az a gazdagság, melyet az okos, tervszerű, szorgalmas munka és a csekély igényüség a cziszterczi kolostorokban összehalmozott, különböző csatornákon a szegények fölsegélyezésére folydogált el. Az ősi cziszterczi alap-