Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1897

— 17 — törvény kimondja, hogy minden fölösleg a szegényeké. A kolostor kapusánál mindig bőséges készlet állott a kenyérből, — és pedig fehér kenyérből, mert a szerzetesek maguk csak korpás fekete kenyeret ettek, — hogy a szegényeknek minden pillanatban segítségére tudjon jönni. Az ebédnél az apátnak hozott külön tál étel után mindjárt másik három tállal hoztak ételt; ez volt az u. n megholtak-porcziója; s ezt rögtön a szegények közt osztották szét. Az ebéd után fönmaradt ételek természetesen szintén a szegényekéi lettek. Minden cziszterczi kolostorban egy külön állás volt szervezve az utasoknak és a betegeknek gondozására; ez volt az u. n. »hospitalis monachus.« A kolostornak egy külön álló részében volt berendezve a vendégfogadó és a kórház. Az előbbi nagy áldás volt az utasemberre, akár szegény volt, akár gazdag, azon időkben, mikor még a nyilvános és jövödelemre számító hotelek jórészt ismeretlenek voltak. A kórház különösen a kolostorral szomszédos vidéknek lakóira volt nagy jótétemény. A szegény jobbágynak akkor is alig volt kenyere, mikor dolgozni tudott. Ha betegség érte őt vagy családjának valamelyik tagját, öregbedett a baj. Ilyenkor a kolostor kapuján kopogtatott, ide jött vagy ide hozta a beteget, s a vendéges-szerzetesnek volt föladata a beteget elhelyezni, táplálékról, orvosszerekről, ápolásról gondoskodni. Ha utas érkezett vagy beteget hoztak, kissé másképen történt a fogadás és az elszállásolás, mint az a modern hotelekben vagy kórházakban szokásos. A kopogtatásra a portás egy hangos »Deo gratias«-szal felelt, rögtön kiment és szerény alázattal megkérdezte a jövevény kívánságát. Ha olyan valaki jött, a kit el kellett szállásolni, meghajtotta magát előtte és az előszobába vezettte, ott leültette és • azt mondta neki: »Légy kis türelemmel, míg bejelentlek az apátnak; rögtön visszatérek.« Az apát azonnal jön, a földre borulva üdvözli a vendéget, elvezeti az oratoriumba, ott imádkozik vele s azután elkíséri a vendégek vagy betegek lakosztályába. így írja ezt elő az eredeti szabályzat. A vendég, a szegény, a beteg — Krisztus képét viseli. Krisztust üdvözli a hangos »Deo gratias«-szal benne a kapus; Krisztust tiszteli meg benne az apát, mikor előtte térdre borul. De legyen elég ennyi a napirendnek ezen részéről, a kézimunkáról. A nap 24 órájának harmadik része a szellemi foglalkozásra volt szentelve. Az első időkben nagyon fontos tennivalók voltak a cziszterczi kolostorokban : a könyvtárt kellett előteremteni s ez az összes tollforgató szerzeteseknek munkáját igénybe vette. Ez úgyis magától érthető. A könyvnyomtatás föltalálása előtt igen sokat kellett irni, másolni, hogy az uj kolostorokban a szükséges munkák ne hiányozzanak. Ez igy volt mindenütt. De a cziszterczieknél még egy külön jelenségre találunk. Mikor az első 21 szerzetes Molesmeből Citeauxba áttelepedett, onnét mitsem hoztak magukkal, csak a szent irást és a breviáriumot. Ezeket is csak kölcsön kapták; és a pápának különös beavatkozásra volt szükség annak 2