Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1892

38 2. Kimenet. Lisingus és Lcangus az örállókkal. Lisingus. Segíljétek oh egek! Sivenust! Hordozza a jó Isten békével kedves barátomat! Leángus. Mi háborítja úgy fel szivedet, Herczeg? Lisingus. Hát te uram, mit déllesz itten, mintha mind jó rendben volna a dolog. Az egész város feltámadt, fegyvert fogott minden nép, a királyi vár már-már feladó-félben vagyon; uj királyt akar Leángus. Lassan, lassan, ne indíts lármát Lisingus!. mindent elrendeltem. Még nem égett éppen a körmünkre. Lisingus. Ah hogyanmiképp ? Ijeángus. Kérésemre roppant tatár sereget küldött atyád, iménten érkezett el, már a várhoz közelget. .7Ásingus. Ugyám, de bezzeg, lia azonban az adázó (?) nép ellepi a várat, késő lesz a vafár(?)- boszút talán állhat rajtok, de meg nem oltalmazhatja. Leángus. Válogatott vitézek őrzik a kapukat; Mintheus a vezérek; az ö hűségére bátran bizd rá magadat. Lisingus. Miért sietett tehát nyakra-főre Sivénus, hogy ellenek álljon ? Leángus. Hogy ellenek álljon? Merre ment? Lisingus. Az uton, mely a viz felé vezet, hátol akar rajtok ütni. Leángus. Utána vitézek, tartóztassátok meg. Lisingus. Ah úgy kell! csak hamar lóduljatok. Leángus. Be nehéz a vitéz ifjat zabolán tartani, forr benne a vér, szembekötve neki megy a veszedelemnek. Es erre legyen legelőszer is gondod Lisingusom! midőn a kormányon fog ülni Sivénus, hogy ne hértelenkedjék; reményiem jobb mestere leszesz nálomnál. Lisingus. Ha az Isten arra segít, azon leszek. . . . Leángus. Soha inkább nem kedvezett az ég, minden szélvész lecsillapodott, már part mellett evezünk. Lisingus. Könnyebbedik a szivem ! ismét életre hoztál. 3. Kimenet. Leángus, azután Ulanius. Leángus. Halljátok-e! . . . Ha még a templomban együtt vannak a főrendek, egy valaki hozza hirét. Esztendőnél hosszabbnak látszik minden óra! Ulánius. Hová legyek! Ah Leángus! .... hol bátyám? Kérlek oltalmazz ! . . . . Szaladjunk. .... Leángus. Ahá nem szégyenled királyi véredre ily asszonymódra rettegni, lármáskodni. . . . Ulánius. Méltó a te bátorságod dicséretre; de bezzeg! ha a dühösködő népnek körme közé esünk. . . . Leángus. De ugyan félhetsz-e ezen kerétett várban, holott vaskapukkal, aczéllal, érczczel be vagyon zárva. Ulánius. Be vagyon zárva? Oh egek! íme ezen szemeimmel láttam, mintha esztrengán hajtanák, lígy tódul be förtessen (?) a nép. Leángus. Hát az őrállók?