Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1892

— 30 Ulánius. Senki kezét sem mozdítja, írmagui sem találnál csak egyet is, a ki ellent állana. Csak egy kard, vagy egy kopja segítségünkre nem fordul. Leángus. Hát Mintheus mit csinál? Valljon mi tortént vele? Ulánius. Mintheus tudja, mit cselekszik, rövid idő alatt a királyi székbe ül. Leángus. Mintheus? Mit beszélsz? Valljon Mintheus-e az én fiam? Ulánius. Hát nem tudod, hogy Mintheus ezen pártütésnek feje? O gyullasztotta reánk az egész várast. Leángus. Hatalmas Isten! mit hallok! Ulanius. Eredj már, higyj annak a mézes beszédnek, annak a mosolygó tekintetnek. Oda vagyok! Segélj Isten! De közelget; szaladjunk; már itt van. 4. Kimenet. Mintheus és az előbbiek. Leángus. (Evaginat gladium.) Ah hite szegett! Mintheus. Mit akar az a mezítelen kard? Leángus. No te istentelen pártütő, háládatlan ! Mintheus. Uram nekem szól-e a levél ezen szép titulusokkal? Leángus. Ezt érdemlettem-e tőled? Így hálálod meg jótéteményeimet? Hogy mertél hitetlen az ország után ólálkodni? Nem kopik benne körmöd, nem; él még Leángus. Soha lábodat a királyi székbe nem teszed; előbb fejedre járok, mintsem azt lássam. Erzeni fogod igaz haragomat, ki igy megtapodtad jóvoltomat. Miglen mozog bennem a lélek, első gondom lészen, hogy reménységed se lehessen hozzá. Mintheus. De az Istenre kérlek legalább hadd szóljak egyet. Ulanius. Ne fojtogasd oly hértelen, ki tudja, micsoda, mentsége lehet. Leángus. Nincsen semmi mentsége is az hitetlenségnek. Mintheus. Engem Svenvangusnak mondanak lenni. A köznép azt éppen elhitette magával és ha én elejét nem vettem volna .... Leángus. Es te hiteszegett vezére voltál ? Ulánius. De kérlek, ha minden szavára letorkolod, hogyan .... Mintheus. Hozzád tanácsot kérni jöttem, mitévő legyek: lecsillapítsam-e, vagy jobban neki nódítsam a népet ? Leángus. Ugy van: tanácsot kérsz; de az népet felfegyverkezteted, ellenem vezérled, a fejedben reád bízatott várat néki kitárod. Mintheus. A vár be van zárva; én senkit sem vezérlek: ime egyedül magam jöttem elődbe. Leángus. Igaz-e, Ulanius ? Ulanius. Ha szemem nem kettőzött, én a kapukat tárva, nyitva láttam, ugyan dült be rajtok a fegyveres nép, Mithcust is közöttük láttam. Leángus. No tehát .... Mintheus. Mind az én szerencsém, mind a sinai birodalom mindenkor terajtad fordult meg; menj végére a dolognak, az országgal és velem, a mi tetszik, azt cselekedjed; míg ki nem mondod, ki legyen a király, ime kezedben vagyok, addig el ne bocsáss, kezes leszek éretted (depemit gladium).