Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1892

— 3o — Lisingus. Tehát valóban örököse vagy te ezen országnak? Sivénus. Isten hozzád! rövid idő múlva megtudod. Lisingus. Maradj ... de ugyan honnan vagyon ez a változás? . . . Sivénus. Vedd észre ... de nem szabad szólanom. Atyámhoz kell sietnem. 9. Kimenet. Lisingus egyedül. Váljon igaz-e? Hiszen ébren vagyok, nem álmodtam; lígy van: sinai biradal ómnak örököse Sivénus. íme a titok. Már útban vagyok. Szerencsés harcz, mely rabságba ejtett. A hol rab vagyok, uralkodom-e? Jó reménység táplál . . . Ah indulatim! ne tolakodjatok, elszorítjátok szivemet. (Aria S-a.)1 -ma. -Remény, öröm, kétség, félelem Bajt vínak együtt szivemben! Most vidám s örül, most fél és rémül Szivem, és kedvem hül. 2-a. Kedves társom; édes barátom Sivénus majd majd király lesz. •• Reménység táplál, de a szerencse Rettent és nagv bajt tesz. MÁSODIK VÉGEZÉS. 1. Kimenet. Sivénus és Mintheus. Sivénus. Hagyj békét, kedves barátom ! Semmi tanácsnak helyt nom ád az én fajdalmom. Mintheus Ali, ne hadd magad, nem illik mindjárt kétségbeesni. Sivénus. Hallgass, kérlek, csak a sebemet újítod. Nemde atyám a királyságot fel nem vállalja? Nemde hitével pecsételte, hogy Sinaországnak igaz örökösét ma előállítja? Mit reményihetek tehát immár? Porba esett pecsenyém, elhanyatlott ügyein, nincs semmi gyámolom. Mintheus. Elég gyámolod a te erőséged. Midőn kihűlsz a királyi székből, mutasd meg, hogy náladnál méltóbb senki belé nem ülhet. Sivénus. Véled-e, hogy azon törődöm ? Megérdemlem iparkodtam, benne ülni soha sem kívántam. Birja akárki, azért falba nem töröm a fejemet. De hogy Lisingust, szóbéli barátomat, életem istápját elszalasztom, az sértegeti szivemet, komorítja kedvemet. Gondold meg tenmagad, ki a mi nyájasságunkban gyönyörködtél, ha türhetö-e az én állapotom? Mintheus. Szánakodásra méltó vagy, megvallom nagy csapás esett rajtad; de mindazonáltal . . . (Involat) Sivénus. Isten hozzád. Mintheus. Hová? Sivénus. Távul innénd, valamennyire bátor nem lehet itt ezután semmi békeségem. Eltűnt boldogságunk képe szemeim elejbe vetemednék szüntelen.