Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1892

— 29 — 7. Kimenet. Leángus, Sivénus. Leángus. Felettébb vidám tekintetű az én Sivénusom! Hová sietsz fiam? Sivénus. Lábaidhoz borulok, atyám! Leángus. Mit cselekszel? Kelj fel! Hát ti? Sivénus. Követ vagyok hozzád, nem tartlak szóval: királyunk légy, arra kérlek az egész ország nevével. Leángus. Mit mondasz fiam! Sivénus. Már egyszer végtére . . . (Involat) Leángus. Keljetek fel, másképp meg nem hallgatlak. Sivénus. Már egyszer végtére ime megjutalmazza az Isten sok érdemidet. Méltó, hogy a ki eddig ezen taméntlan birodalomnak gondviselő atyja voltál, már egyszer fejedelemmé légy. Leángus Mit beszélsz? Sivénus. A fővezérek, a tanács, a papok, az egész gyülekezet, kicsinytől fogva nagyig minden renden valók alig várják válaszodat. Azt óhajtja minden­féle ember. Készen vár az üres királyi szék, és én kinek-kinek személyében általjában arra kérlek. Leángus. (Álnok szerencse meg akarsz tántorítani! de emberre találtál, nagy fát mozgatsz, másutt vágd bele a fejszét, ha akarod rongálni. Egy királyi korona meg nem szédíti Leángus fejét. 1) Sivénus. Haboz az elméd, oh szülőm! Leángus. És te azon álmélkodol? Mely súlyos legyen a királyi korona, érzik a világ fejedelmi. Tudod fiam, mely bajos állapot az alattvalóknak törvényt szabni és mindenben nekik jó péklát adni? azokat zabolán s szíjokon tartani s egyszersmind kedvekre járni ? a rosszakat büntetni, a jóknak kedvezni, mindeneknek eleget tenni ? otthon mindennek igazságot szolgáltatni, künn az ellenséggel csatázni? Tudod, hány késértő ostromolja a király erkölcsét? A bővelkedés tunyasága, a nagy hatalom kegyetlensége nyakra-főre taszítja; a tündérgyönyöriiség elveszi szemefényét, a ravasz hízelkedők hányszor bekötik szemét, egyszóval ugyan tánczot jár körülötte mindenféle kelepczét hányó fortély! Sivénus. Ertem, jól előmbe rakogattad ezen tengernek minden hajó­siilyesztö helyeit. Leángus. És mégis csudálod, hogy vaktába neki nem ereszkedem? Sivénus. A tudós kormányos, ki így tudja, hol . . . Leángus. Menjetek vissza a gyülekezetbe, ott megértitek akaratom. Te azonban fiam, jer velem a templomba, imádd az Istent, hogy szerencséltesse szándékom. 8. Kimenet. Sivénus és Lisingus. Lisingus. Sivénus ! halljad. Sivénus. Ah kedves barátom ! Lisingus. Igaz-e, hogy atyád . . . (Involat.) Sivénus. Igaz, igen igaz. !) Magánbeszéd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom