Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1890

— 7 — A gyakorlatban nem tételezhető fel, hogy a két üreg teljesen érintkezik, azért méréseknél két oly hely vastagságának különbözetét kell tekintetbe vennünk, hol például világos gyűrűk mennek keresztül; legyen a vastagság pl. az egyik helyen d, a megfelelő gyűrű sugár p,; a másik helyen d

2, s a megfelelő gyűrűsugara p

2, úgy az előbbiek szerint: P

2 P

2 és d

2 = -^ különbségük tehát: s ha a gyűrűk rang számai n n

2, úgy az előbbiek szerint a vastagságbeli különbségre fennálló másik egyenlet lesz: d

2-d

1=(2n

2 —l)

3-(2n

1-l)

3; es innen d

2—d,=(n

2—nj | 2) Az 1) és 2) egyenleteket egyesítve, és n

2—n, helyébe n-et téve, lesz hol n a két megfigyelt * • , P'-P

2 : iir> s innen A = 2r "2 " nr gyűrű sorszámbeli különbözetét jelenti. 2) F r e s n e 1 - f é 1 e t ü k ö r. Áll két tükörből, melyek egymással közel 180 fokú szöget képeznek; ezek egy fénylő pontnak két képét adják; e két kép, mintegy két új fényforrás tekinthető, melyek minden irányban ismét fénysugarakat bocsátanak ki, ha tőlük bizonyos távolra ernyőt állitunk fel, az ernyőnek különböző pontjaira a fényrezgés a két virtuális fényforrásból általában nem ér ugyanazon idő alatt, a két együttesen érkező fénysugár közt utkülönbség van, s midőn ez épen a használt fénynem hullámhosszának páratlan számú többszöröse, az ernyőn sötét pont, ha páros számú többszöröse, világos pont keletkezik. így tehát az ernyőn a világos és sötét pontoknak egész sorozata jő létre. Lássuk már most közelebbről a világos és sötét pontok helyzetének, a tükrök és fénylő pont viszonos helyzetével való öszszefüggését. Legyen a két tükör a mellékelt ábrán L M és M N, a fénylő pont A L P A