Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1890
- 8 — s ennek képei B és C; az ezektől mintegy új fényforrásoktól kiinduló fénysugarak PR ernyőre esnek, mely legyen egyszerűség kedveért BC képpontokat összekötő egyenessel párhuzamos. A B és C-böl jövő s az ernyőn találkozó fénysugarak erősitik egymást az ernyőnek azon pontjaiban, melyekre nézve a két találkozó fénysugár utjának különbözete a félhullámhossznak páros számú többszöröse, tehát egy bizonyos D pontjánál az ernyőnek, hol homogén fénynél intensitás maximum van s világos pont keletkezik áll CD - BD = nX 1) Ezen egyenlőség baloldala az útkülönbség, mely a D pontba együttesen érkező fényrezgések közt van, ezt kell most könnyen lemérhető menynyiségek függvényében kifejezni. Vonjuk e végből BE 1 PR; CFJ.PR merőlegeseket, és BC-nek 0 középpontján át OG PR merőlegest és jelöljük rövidség okáért BC = EF = a; GD = x; OG= d, úgy CFD háromszögben: CD 2" = (x + ?) 2 + d 2 X 2 BED háromszögben: BD 2 = (x—|) 2 + d 2 s innen CD 2 —BD 2 =2ax vagyis (CD + BD) (CD - BD) = 2ax. Ha az ernyőnek a fényforrásoknál való távolságát (d) az a és x hosszúságokhoz képest igen nagynak választjuk, úgy nagy közelítéssel CD == BD = d tehát CD+BD^=2d s ekkor a fenti egyenlet lesz: CD-BD = ^? = 5 2) 2d d ' Egyesítve most az 1) és 2) alatti egyenleteket, lesz: ax , íu — T es innen d , ax dn E képlet szerint tehát a hullámhosszúság meghatározására szükséges: 1) a két virtuális fényforrás egymástól való távolságának ismerete, ez direkt megmérhető, de egyszersmind a tükrök hajlásszöge, s ezeknek a tárgyhoz viszonyított helyzetét meghatározó adatokból kiszámítható; -j) valamelyik világos pontnak azon világos ponttól való távolsága, melynél a két fénysugár nem interferál, ez nagyobb fényessége által tűnvén ki a többi világos pontok körül, könnyen fixirozható; 3) ismerni kell a megfigyelt világos pont sorszámát, vagyis azt, hogy hányadik a legfényesebb világos ponttól számítva, s végre 4) az ernyőnek a virtuális fényforrásoktól való távolságát,
