Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1890

az érintkezési ponttól egyenlő távolban levő helyeken a réteg vastagsága ugyanaz, ilyeneken koncentrikus világos és sötét gyűrűk keletkeznek, melyeknek középpontja az érintkezési pont. C Lássuk már most miként függnek a koncentrikus gyűrűk sugarai a hullámhosszúságtól és viszont ezek nagyságából, miként lehet következtetést B vonni a hullámhosszaságra. Legyen a mellékelt ábrán AOB a lencse — OC ^ AC = r görbületi M sugárral — LM sik üveglapra helyezve. /f \í V Y r c \í V c W " / Ha most a fénysugarakat merőlegesen esve gondoljuk a síklapra, — a csekély fénytörés, melyet a sugár az igen kis görbületü lencsében szenved elhanyagolható — ezek az előbbiek szerint AB felületen ketté válnak, majd az LM felületen történt ujabb visszaverődés után interferálnak, az interferencia eredménye az illető helyen levő réteg vastagságától fügy. Ez pedig, ha megvonjuk az ab [| BO párhuzamost ily egyenlet által lesz meghatározva: p

2 = (2r, — v) v, hol P = ac = bO a melynek az érintkezési ponttól mért távolsága; v = ab = oc az illető helyen lévő rétegvastagság és r mint már emiitettük a lencse görbületi sugara. Minthogy pedig a légréteg vastagsága a lencse átmérőjéhez képest igen csekély, v

2 elhanyagolható lévén, lesz p- = 2rv és innen, ' V

=£Í s ha éppen p távolságban az érintkezési ponttól fény-intenzitás malmum van, RZ3LZ R fénysugarak erősitik egymást, ezen esetben, másrészt a réteg vastagsága az előbbiek szerint még egy ily egyenletnek tesz eleget. 2

) v = (2n — 1) ^ E két egyenlet összekapcsolása által megkapjuk a használt fényhullámhosszusága s a gyűrű-sugarak közt fennálló kapcsolatot, mely lesz: (2n -1) ^ — és innen: 2p 2 r (2n -.1) E képlet már a hullámhosszúságot adja könnyen lemérhető mennyiségek által kifejezve. Szükséges e szerint ismerete egy világos gyűrű sugarának, ezen gyíírii sorszámának és végre a lencse görbülete sugarának.