Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 78 — azonban törekvés indul meg a fonnának nemzeti szellemhez alkalmazására. E törekvések előfutárja: Paul Fleming. 0 Opitz tanítványa, az ő typusait használja, de legalább érzéket, ízlést árul el a forma kezelésében, a tartalom alakítása s a kettő összhangositásában. Mély értelme, élénk képzelete s formaérzéke méltán avatják őt a század jelesebb lírikusai közé. Fordítottak és eredetiek szonettjei, üdvözlő és szerelmi költemények, melyek nagyban előmozditák, hogy a szonett ez időben a német lira divatos formájává lett. Kár, hogy az utána következő költők Fleming izlése híján voltak s azzá tették később a szonettet, mivé a Rambouilletpalota divatos genie-i. így Zesen cikornyákra, szójátékra használta a formát, melyeket alexandriiiekben, trocheus-, jambus- és dactylusokban irt. Adott „pindarosi" szonettet 3 főrészre tagolva (Satz, Gegensatz, Abgesang.) A későbbiek részint ő, részint Opitz után indulnak s Petrarcát ritkán tartják szemeik előtt, helyette inkább állandóan a francia lantolás szab törvényt. ]) Ez iránynak hódol Andreas Gryphius vallási és alkalmi szonetteiben. Gryphius ugyan törekszik tartalmasabbá tenni a formát; szonettein bizonyos dantei szigor és hang vonul végig, de egészségesebb gondolatait csak költői licenciák árán tudja a forma keretébe szorítani. A versalak nála 8 lábu jambus vagy trochaios sorokká szélesedik ki. De megvan az az érdeme, hogy mig Opitz és Fleming inkább a román hatás alatt állnak, Gryphius a szonettnek germán jelleget adott. Nagy számmal vannak e korból a vallásos, kivált bibliai tárgyú szonettek, nyakatekert szerkezettel és cicomával alkotva. Egészen az Oronte-k kora és izlése ez. Mig azonban Alceste (Misantlirope I. felv. 2 szin) halálos csapást mér ez émelygős modorra s Boileau (IX. épitre) pelengérre állítja a tartalmatlan zengedezést, addig a németek tovább folytatják az észficamitó költérkedést. Legfölebb a második sleziai iskola alexandrin szonettjei mutatnak némi visszatérést az egyszerűség művészetéhez. De csak a XVIII. században lép fel a reakció, mint a természetietlenség elmaradhatlan folyománya. Előbb azonban Weise, Postel, Morhof, Menke Ízetlen termékeiben, ki Voiture és Benserade szonettjeit is léforditá, be kellett bizonyulni, hogy a francia affektácio ép oly távol járt a szonett J) Képzeljünk egy költeményt, mely 14 ily sorból áll: „Auf Nacht, Dunst, Schlacht, Frost, Winil, See, Hitz

1, Süti, Ost, West, Nonl, Soun, Four und Piagen, (1-ső sor.) Folgt Tag, Glantz, Blutt, Schnée, Still', Land, Blitz, Warind, Hitz', Lust, Kált

:, Lícht, Brand, und Notli (2-ik sor.) Quiriu Kuhlmann szonettjéből. L. Welti i, m. 238. 1.