Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 7 — ban csak egy. Tehát választanunk kell s érzékünk és tanulmányunk segítségével a tárgyilagosság álláspontjára helyezkedünk. Nem történt máskép a szonettel sem, evvel az igénytelen műfajjal. Mig közel volt eredete, keveset törődtek hazájával, megelégedtek az élvezettel, melyet a léléknek nyújtott. Mihelyt távolabb maradt a születés kora, s az ujabb irodalmaknak egyik leghatásosabb, legcsinosabb és legnépszerűbb formájává lett, egyszerre valamennyien maguknak követelték a létrehozás és kifejlesztés dicsőségét. Spanyol, franczia, olasz, siciliai és arab költészet irigyelte e dicsőséget, melyet a másiktól elvitatni, és magának megszerezni mindegyik vetélkedett. Miként találjuk meg a valót? Avagy ha kézzelfogható bizonyítékainak a messze kor homályából nem állanak rendelkezésünkre, hogyan közelíthetjük meg a valóság színét? Nem elég elfogulatlanoknak lennünk, támpontot kell keresnünk, melyre bizalommal építhetjük ítéletünket. E támpontot a történelem szellemében találjuk meg, mely a lehetőség és lehetetlenség rostáján rázza át az ellentétes nézeteket. Mert előre megjegyezhetjük, hogy az érvek magukban véve teljesen ellensúlyozzák egymást s ha egyik oldalon a tekintély súlyos szavát halljuk, a másik fél nem kisebb erővel emeli fel hangját. így tehát alig választhatunk egyébként, mintha azt vizsgáljuk, hogy a különböző állítások közül melyik illik be legjobban az ismerhető korkép keretébe. Először a pyrenei félsziget nem léphet fel komolyabb igényekkel, még ha oly kitűnő szonettistái vannak is, mint Camoens, ki mintegy 300 szonettet írt, melyeknek csínja, összhangja és könnyedsége méltán a nagy szonettírók közé igtatják költőjöket. Kimutatható azonban, hogy a szonettet Jüan Boscan Almogaver és barátja Garcilasso de la Vega ültették át olasz földről Spanyolországba a XVI. század közepe táján.

1) Azonfölül a spanyol költészet a XVI. században emelkedvén virágzása, mint az állam hatalma teljére, csakis ettől fogva kezd nagyobb befolyást gyakorolni az idegen népek irodalmára. Nem számithat kedvezőbb fogadtatásra, azok állítása sem, kik Welti, Geschiclite dess Sonettes in der deutscheu Diohtung, Leipzig, 1884. 57. 1. V. ij. D e ni o g e o t, Histoire des litterature étraugéres. Lit meridiouales 205. és köv. 11. V. ö. „Priucipios geuerales de literatura é história de la literatura espanola "por L. Manuel De La Eevila, Madrid 1884. II. k. 367. és köv. 1. V. ö. Manual da hist. da lit. portugueza por Theopl. Braga 249, 2t>3, 303 s következő' lapok.