Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 47 — lelke legmélyebb sugallatát nem ruházta volna fel örökfriss képekkel, mint: capei <T oro, gli occhi piu chiari del sole, 1' angelica fronté, il candido seno, i vivi sospiri, la dolce favella, gli atti adorni d' ogni gentile pietá, le belle membra di coléi che sola a lui parve donna.

1) A mi a canzonekról áll, ugyanaz mondható a szonettek stílusáról is. Egyik a másik magyarázatára szolgál. Egybehangzik evvel Tomliuson véleménye, ki nem csak alaposan ismeri Petrarcát, de ritka sikerrel is ültette át szonettjeit az angol irodalomba. Szerinte Petrarca költészete szenvedélyek nélkül felmagasztal. Mint Fraticelli megjegyzi, a gazdag és hajlékony nyelvet, mely köznépnek és tudósnak egyaránt kedves, ő Dantenál találta. De legmagasb tökélyre emelte azt. Petrarca valódi érdeme abban áll, hogy természetes tudott maradni s mégis heves és mély érzelmeket emelkedett gondolatokat tolmácsolni csiszolt nyelven, emelkedett stílusban s bizonyos lemondással, midőn magát és szenvedélyeit feláldozta a költemények ideáljának és erénynek. 2) Ugyanazért a kevés mithologiai vonatkozás is, minőket a klassikai írók kegyeletes ismerőjétől várhatnánk, s milyenektől soká nem tudott szabadulni a költészet. Petrarca legfölebb Ámort, Cupidót, l'hoebust s még vagy egyet vezet elénk, de nem Yenust és a Grátiákat. A szonettek istennőjének Laurának kell lennie, ki messze túlhaladja az összes niithoszi alakokat testi és lelki szépségben. „Laura mőge in Person oder zum leibhaften Petrarca gewesen seyn wer sie wolle, dem geistigen Petrarca war sie eine Idee, an die er auf Érden und im Kimmel, wie an das Bild einer Madonna, allén JReichthum seiner Phantasie, seines Herzens, seiner Erfahrungen, endlich aucli alle Schőnheiten der Provenzalen vor ihm, dergestalt verwandte, dass er sie in seiner Sprache zum höchsten, ewigen Bilde aller sittlichen Weibesschőnheit zu maciién strebte. Auf griechische Weise Konnte diess uicht geschehen: eine nackte Grazié oder eine Venus Urania konnte und wollte er nicht malen; er wáhlte alsó die Ztíge, die in seinem Zeitgeiste, in der provenzalischen Poesie, in den Begriffen seiner Eeligion und ihren Darstellungen als Stotf eines reinen weib 1 ichen 1 dea 1 s sittlicherHumanatát zerstreuet dalagen, und bildete seine Madonna daraus, die irdishe und himmlische Madonna." 3) A természetes nemességen kivül még a rövid és kimért előadás példáit is nyújtják PetJ) Ferrieri i. m. 61 1. s) Tomliuson i. m. 43 1. 3) I. G. v. Herders Sammtliche Werke. Stuttgart u. Tübingen. 1862. XII. B. 125—126 S.