Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 48 — rarca szonettjei. Maga a tartalom is kimért lévén s szűk korlátok közt mozogván, az előadás sem lehet terjengős s fölösleges virágokban bővelkedő. A jelzőkkel Petrarca nagyon is takarékosan bánik. Egy­részt mert természetes akar lenni s mérsékli hevét, más részt mert Laura feltétlen szépségének megvilágosítására fölöslegesnek tartja a henye jelzőket; vagy inkább határozók alakjába öltözteti azokat, mi a közönségesebb jelzőnek is újságot és erőt kölcsönöz (dolce ella sospira, dolce parla, dolce ride). így nála a jelző mindig csak ott van, hol valami eredetit vagy nagyon fontosat kell kifejezni. y) A jelzők gyakran szép ellentétet képeznek s általán Petrarca stílusának az ellentétes fogalmak talpraesett összekötése egyik fő báját teszi, így jönnek elő hasonló kifejezések: Sottobiondi capei canuta mente, in umil donna, alta belta divina (CLIX), e '1 mél amaro, ed addolcir 1' assenzio (CLX), con franca povertá serve ricchezze, volse in amaro sue sante dolcezze (XI in morte), lieto nel foco, e nel duol pien di speme (LXXXIV in morte). Összevetve a mondottakat, Petrarca a külső formának is föl­tétlen ura. A szonett-forma nehézségeit nagy könnyedséggel győzi le. Tekhnikája bevégzett. Méretei szabályosak, rímei példaszerüek. A nyelv tiszta, rövid és zengzetes. Stílusában megvan az eszmei eredeti­ség s az alaki báj. Közelebbről természetes és nemes, egyszerű és változatos. Világos a nélkül, hogy száraz lenne; friss, de nem él vissza a festőiség tényezőivel. Mindezekből érthető a nagy hatás, melyet nemzetére s a világra gyakoroltak szonettjei. Nem csak hogy olvasták és újra olvasták azokat, hanem dallamba olvasztva énekelték a fél­szigeten és azon túl palazzokban úgy, mint az osteriákban. Igaz, hogy nem a költő örömére, ki sokszor alig ismert művére, úgy el­torzítá a nép alakító kedve. Azért is hagyott fel később a népies költéssel. De ha boszankodott a költő művei elrontása miatt, azóta mily bőven kárpótolhatta őt a dicsőség, melyet nemzete s a művelt világ bámulata nyújtott emlékének! A szonettirás terén Petrarcával elértük a legmagasabb pontot. Utána nincs emelkedés sem az olasz, sem egyéb irodalmakban. Nem is kivánják felülmúlni őt az utána következők, bár törekszenek nyo­mába lépni. De változó szerencsével és különböző eszközökkel. Leg­többen az ö eszméit visszhangozzák nagy merészséggel a kölcsön­zésben. Nem csoda, ha ezek ellen már Petrarca erélyesen kikelt Boccaccióhoz írt leveleiben. A következő századok petrarchistái sem 1) Tomlmson i. in. 123 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom