Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 16 — szonett tagozása csak két részt enged megkülönböztetni: előzőt és követőt, melyek mindegyike ismét két ágra válik szét. Legtermészetesebb alapon értelmez d'Ancona, ki az olasz nép­költészet formáiból indul ki. Szerinte legnépiesebb olasz forma a négy sorból álló tetrastico, mely a siciliaiaknál megkétszerezve ottava alak­jában használatos. Idővel ez ottavához járult a toscanai rispetto, mely hat sorban az ottava utolsó versére tér vissza. Az így szárma­zott hat sor (esastico) és ottava egybeolvasztásából lett volna a szonett. E nézetet mi is elfogadhatjuk, csakhogy elméletünkhöz liiven az ottavát nem a siciliaiaktól, hanem provence-iaktól kölcsönözzük, kiknek coblas esparsas nevü apró zengzetes szakaiból még több joggal származtathatjuk, mint egyebünnen. Eredeti képlete ez volna: a b a b abab:|cdcdcd. Később változatosság kedvéért az előszak ölelkező rímállást nyer, az utószak pedig még egy rímet felvesz, mi az esastico két részre tagolását okozhatta. így az egyszerű beosz­tású szakból művészibb, dallamosabb lesz, mintha csak a később el­maradt zenekiséretet akarná pótolni a költő: abba abba :| cde cde. így nemesítette meg a művészet azt, mit a uépkölészetben kiképzet­len állapotban talált. A szonettről s jelesebb művelőiről kívánván szólani, nem fűzzük tovább a kérdést, nehogy tények helyett csak a hypothesisek számát szaporítsuk. A középkori irodalom legrégibb korát, még oly vastag lepel födi, melynek fellebbentésére az előmunkálatok nem elégségesek. Sismondi ugyan megadta a déli népek irodalmának képét, de csak nagy vonásokban rajzolt. A Koquefort, Eaynouard és Auguis gyűj­teményei kritikai feldolgozásra várnak. Meg kell elégednünk azzal, ha megtaláltuk a Dante és Petrarca költészetéhez vezető nyomokat. A legrégibb szonettek, minőket a provenci költészetben keresünk, még nem voltak oly kiszámított formába öntve, mint később s jelesen az olaszoknál. Nomen genericum lévén, különböző jellegű énekeket magába foglalt. Általános tartalmi irányuk a lovagkor erényeinek dicsőítése, a lovagias szellem visszatükrözése. A termékek két harmadukban lírai természetűek. A dalnok-rend tagjai részint igazi költők, troubadourok, részint vándorénekesek, jongleurök. Amazok mélyebbek, s gondosabbak s a költészetet ideális felfogással űzik, ezek pongyolábbak, selejtesek s kenyérért énekelnek, kik koldulásukkal nem egyszer váltak terhére Petrarcának is. Középpont: a szerelem kultusza. A költőnek mindig megvan a maga imádottja, kihez intézi igazi, vagy csinált érzelemtől sugalt verseit. A platonismusz megtestesítése. A chanson-okon kivül

Next

/
Oldalképek
Tartalom