Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 17 gyakoriak a tensonok, (contentiones), vagyis valamely szerelmi thema fölött nőkkel folytatott enyelgések. Ritkábbak a sirventek (servientes, milites) vagyis katonadalok, de melyek a provence-i költészetben mind korán megtalálták formájokat. A szonett főkép szerelmi motívumokból indul ki. Alakja ingadozó. A sorok majd meghaladják a 14-es számot, majd alul maradnak. Gyakori a rövidebb sorok közbeszurata csengő-bongó rímekkel. A két fő rész közti fordulat még nem élezett. A rímbeosztás változó, de úgy látszik a keresztállás ősibb, mint az ölelkezés. Jelesebb hegedős a XII. században Arnaud de Marveil és Bertran de Bora a XTII-ikban. Midőn a troubadourok költészete tárgyban elsekélyesedett s formai Ízléstelenségre fajzott, a XIII. században hirtelen elhanyatlott. Tárgyait és formáit azonban, melyekkel amazok már csak mint játékszerrel bántak, az emelkedő olasz költészet részint átvette s a fattyuhajtásoktól megtisztította, részint a sajátjait azok szerint módosította. Azért az első szonettek még az olaszoknál is túltengők, szabadosak, melyeknek alkotását nem vezérli a művészi kéz biztos ízlése. 9—20 terjedő, gyakran nagyon is egyenetlen sorokkal találunk szonetteket, melyek sokszor igen szeszélyes rímkombinációt tüntetnek fel. A Dante előtti szonettírók: Jacopo da Lentino, Guittone d'Arezzo, ki állítólag az utolsó olasz trovatore volt s 1294-ben halt meg. Dante kevés elismeréssel van iránta, sőt gúnnyal és váddal illeti őt, hogy nyerseségben a néphez kíván hasonlítani s nem tudja nyelvének megadni a díszt.

1) „In colui non era né raggione né arte." Petrarca sem viseltetik iránta rokonszenvvel. Ellenben Guido Guinicellit Dante több helyen magasztalja, a Purgatorioban pedig a maga és nálánál jobbak atyjának vallja őt a gyengéd és kecses szerelmi költeményekben.

2) Dante előtt írta szonettjeit az ő kedves barátja, Guido Cavalcanti, kit Benvenuto da Imola a toscanai irodalom második szemének nevez, minthogy Dante az első. Sima költeményeiben az emberi szív és lélek nagy ismerőjének mutatja magát, mint ki inkább is volt filosof, mint költő. Muratori a szereleni természetéről írt canzonéja, szonettjei és hallatáiért, a népköltészet csillagához hasonlítja őt. A későbbi írók, maga Petrarca is számos képet vett át Cavalcanti költeményeiből. A mi a költőt illeti, a Nannucci és a Giunta gyűjteményeiben foglalt legrégibb olasz szonettek még inkább a rima alternata-t (abab), mint a rima cliiusa-t (abba) tüntetik fel.

3) Az utószakban pedig még J) Vulgare Eloquenza, lib. 2, cap. ti. és lib. 1. caj>. 13. 2) Div. Cant. Púig. caut. XXVI. Welti i. in. 28. és küv. 2