Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 10 — a XVI. és XVII. században. Claude de Marsy a du Bellay költeményeinek bevezetésében dicséri a szonettben szerzett hirét, mely eredetileg olasz forma s csak később vitetett át Francziaországba. Schlegel A. W. szintén az olasz eredetet vitatja, mint az olasz irók közül többen. Századunk elején legtekintélyesebben nyilatkozott a szonett olaszsága mellett Diez a troubadourok költészetéről irt munkájában, kik után Welti is az olasz származást fogadja el. Ennek azonban mindjárt ellenébe állíthatjuk de Veyriéres tekintélyét, ki az ellentétes nézetet vallja. A XVII. század végén de Nostredame a provence-i neves költők életéről írt müvében utal a szonettre, sőt maradványokat is mutat be régebb korból, mint az olasz szonett kifejlődött, melyek hitelességét bizonyítékok híján egyszerűen tagadni lehetetlen. Ellenkezőleg mások is hasonló értelemben nyilatkoznak. Legközelebb megerősíti e nézetet Henri Estienne a francia nyelv kitűnőségéről írt művében. De la Fresnaie

2) verses költészettanában így ír: „Les Sonnets amoureux de Tancons Provengalles Succederent depuis aux marches inegales." A provencei eredet iránt egyértelmüleg nyilatkoznak Ménage és Colletet a XVII. században, kikhez csatlakozik Boileau is költészettanában, midőn így szól: „On dit á ce propos qu'un jour ce Dieu bisare Voulant pousser about tous les rimeurs fraucais Jnventa du Sonnet les rigoureuses foix." Ha az olaszok saját javokra harcolnak, a külföldi irók nagyobb része a provenceiak részére látszik szava-mi. Melyik tehát ez állitások közül az elfogadható ? Hogy megtudjuk, ragaszkodjunk erősségünkhöz, és rajzoljuk magunk elé a kor képét, melyben a szonett keletkezését hozzávetőleg kereshetjük. Ha Dante a XIII. század végén már a forma nagy művészének mutatja magát, akkor a szonett eredetének kutatásában bátran visszamehetünk a X. századig. Mily műveltségi és irodalmi viszonyok uralkodtak tehát ez időtájt. Boéthius halála után (524), ki a klasszikus világ utolsó bajnoka volt, rohamosan omlik össze a római szellem összes építménye. A mily mértékben pusztul a mult, olykép izmosodik az újvilág ereje. Sőt korábban kezdi munkáját az ébredő szellem, mely. rövid időn megemészti a régi alakot. Az eldurvult latin nyelvvel eldurvult az ') Monographie du Sonnet. sonnetistes anciennes et, modernes, Paris 1869— 70, 2 vol. 2) Des diverses poesies du tieur de la Fresnaie vauquelin, Caen 1605.