Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

40 Az Erzsébet angol királynő által vezetett első apró ezüst pénzeken látható képnél a fejdíszül szolgáló rózsa majdnem nagyobb mint a királynő feje. Francziaország több városában a rózsatenyésztés jogának megadása a felsőbb hatósághoz tartozott, a miért a tenyésztők háromkirályok (?) napján és áldozócsütörtökön három rózsakoszorúval s egy nagy kosár rózsával adóztak. A rózsa közkedveltségéről tanúskodik azon 14. századbeli párisi szokás (mely a 17. században Riehelieu alatt teljesen megszűnt), melynél fogva a berezegek) pairek, sőt Navarra királyai ós királynéi ápril hónapban a parlament összes tagjainak bizonyos ünnepélyes szertartások kíséretében rózsát ajándékoztak. Ezen szokást rózsaosztásnak (la baillée des roses) nevezték. A szükséges rózsákat mindig a parlament kertészénél (rosier de la cour) kellett beszereznie, kinek rózsatelepe egy Páris melletti faluban (Fontenay-aux-roses) volt. A rózsa nagymérvű használatát s tenyésztését bizonyítja az az adat is, hogy a nagy forradalom előtt a Eibbans testvéreknek Montpelliertöl egy mértföldnyire fekvő kertészetében negyvenezer rózsatő ápoltatott. e) A rózsnünuepélyek. A középkornak a rózsa iránti kegyeletes s tiszteletes érzületéről tanúskodnak azon, szintén ó-kori szokásokból fejlődő tavaszi- s rózsaünnepélyek, melyek nyugati Európa országaiban különböző módosulatokban szokásosak voltak. A kellemes tavaszi időszak megérkezte a keleti népeknél is rendeseü a tavaszi napéjegyen táján megtartandó öröm-ünnepekre szolgáltatott okot s alkalmat. Ugyanilyeneket a nyugatiak is tartottak a legrégibb időktől fogva az úgynevezett rózsáskertekben. Ezek egyszersmind egész vidékek s néptörzsek gyülekezési s tanácskozási helyeiül is szolgáltak, hol nem ritkán áldozataikat is bemutaták. Ezeket a helyeket a profán használattól s az állatok pusztításától való elzárás czéljából csipkerózsával (Rosa canina) kerítek be, mely körülménytől Schleiden a német Hage vagy Heckenrose elnevezést is származtatja. Később már az említett ünepélyek alkalmával az egyes évszakok személyesíttetvén, a köztük évenkint végbemenő harcz dramatizálva, allegoricus színielőadás alakjában nyilatkozott. Nagy Károly 776-ban és 781-ben rendeztetett ily tavaszi ünnepélyt Vorms mellett. Az ily ünnepélyekkel rokon, de azoknál nemesebb czéluak s jelentőségűek azok a vallásos s erkölcsi- színezettel biró ünnepélyek, melyeknél a rózsa mint a példányszerü hajadonok kitüntetése s jutalma szerepel. A legrégibb ezek közt az 530-ban alapított salencyí rózsaünnepély, melynek eredetét a legenda a pogány korba helyezi vissza és a salencyí születésű szt. Medarddal a noyoni s dorniki hitbuzgó püspökkel, majd a frankok egyik korábbi keresztény királyával, Chlodwiggel hozza összeköttetésbe. Az említett püspök saját birtokából 12 holdnyi területet alapítványnak ajánlott föl azon meghagyással, hogy annak jövedelméből évenkint egy oly