Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

18 csendesen az edényben levő viz színére bocsátá jelezve ezzel, hogy a mint a rózsalevél a vizén, úgy ö is a maga csendes életmódjával, a nélkül, hogy valakinek terhére lenne, helyet foglalhat még a város falai köfct. Á szellemes ötletre Abdulkadrit, mint a bölcsek legjelesbikét, nagy diadallal kisérték be városukba. — Azon sok fogalom közt, melynek a rózsa, már régi idők óta — mondhatni általában — jelvényeül szolgált, a legnemesebb, a legelső: a szeretet. Ezen érzelmet kelti ö fel minden érző fiatalnál s öregnél egyaránt. A szeretet szülé öt e világnak, szeretetet áraszt maga körül illatával s halvány pírjával, mig csak szeretetében mintegy önmagát hervasztva el nem hal. — A rózsának ezen szeretettől áradó lénye legelső sorban a vallásos lelki nyilvánulásokra lévén befolyással, maga a rózsa méltó symbolumává lön az isteni s általában a mennyeiekre vonatkozó szeretetnek s ezen alapon a legbuzgóbb áhítatnak is. Ezt eléggé megerősítve találjuk a különféle nyelvű vallási énekekben s legendákban. Midőn szt. Dorottya a cappadociai Casareában vizsgáló bírája előtt a paradicsom rózsái s gyümölcsei reményével erősíté magát s végre Diocletián és Maximilián római császárok alatt 280-ban Kr. u. február 6-án vértanúhalálra ítéltetett, Theophil a királyi főtisztviselő gúnyosan arra kéré, küldene neki majd a paradicsom ama rózsáiból. A jámbor szűz ezt neki meg is igéré. Midőn Dorottya már a vesztőhelyen vala, Ígéretére vonatkozó imája meghallgattatván, egy fiú jelent meg előtte, kosarában rózsákkal s almákkal, miket aztán Dorottya azonnal Theophilnek küldött, ki később szintén kereszténynyé lett s szentté' avattatott. E legenda alapján szt. Dorottyát rózsacsokorral, vagy rózsákkal s almákkal telt kosárral szokták rajzolni. Szt. Teréziát, a nagyváradi parancsnok jámbor életű leányát, Jézus magának eljegyezvén, a leány legtisztább szeretete jeléül egy rózsát nyújtott isteni jegyesének. Ez öt a paradicsomba vezette, hol csak két óráig időzött, de mikor a földre visszatért, itt már 120 év telt el azóta, s őt már senki sem ismerte. Ekkor Terézia kolostorba vonul, hol azután meghal. A dél-amerikai keresztény egyház legelső szentje, a spanyol eredetű limai szt. Rozália a 16. sz. végén szeretete jeléül rózsákat szórt az ég felé, melyek a levegőben csodálatos módon kereszt-alakba helyezkedve megmaradtak, annak jeléül, hogy Isten ajándékát elfogadja. — Szt. Ceciliának az angyal az égből egy fehér s egy piros rózsakoszorút hozott. Assisi szt. Ferencz, szt. György, viennei szt. Julián vértanú, szt. Katalin s más szentek élete történetében többször találkozunk a rózsával, mindig mint a szeretet jelképével a menynyeiek iránt. Ide sorolhatók azon legendák, melyekben a felebaráti szeretet gyakorlásánál különféle tárgyak rózsává változnak át, mint ez magyarországi szt. Erzsébet ismeretes legendája szerint a szegényeknek szánt élelmiszerekkel