Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

19 történik. 1 így a 4. században toledói szt. Miklós, szt. Kasilda, viterbói szt. Rozália s a, portugál; szt. Erzsébet legendáiban is. — Alig számbavehetők azon helyek, hol a kereszténység kezdetén, de leginkább a középkor virágzó vallási irodalmában, az egyházatyák, ájtatos szerzetesek s a hivők legendái- s hymnusaiban magát Jézust, az ö szt. sebeit s anyját, a Bold. Szüzet, mint a legtisztább szeretet egyedül álló mintaképeit a rózsához hasonlítják, vagy képletesen rózsának nevezik. A hallmtatlan Dante Elveszett paradicsomában (30—32. E.) az örök szeretet és boldogság helyét, a mennyet, a maga lakóival egy fehér, gömbölyű rózsa alakjában mutatja be olvasóinak. Ezen rózsa a megboldogultak ama különböző csoportjából alakul, kik Kr. előtt s után benne hittek. Az egész rózsakör két részre oszlik, melyek egyikének legmagasabb fokozatán ül Mária, alatta több zsidó növel; a másik oldal legmagasabb helyén ül ker. szt. János, alatta a hitvallók. A rózsa közepén (a legkisebb szirmok helyén) a megboldogult gyermekek, Mária balján, szt. Jánosnak pedig jobbján vannak azok, kik az eljövendő Jézusban hittek. Az egyik oldal igy már majdnem teljesen be van töltve, mig a másik oldalon a későbbiek számára van még hely. — A fensőbb jelentményű s a mennyeiekre vonatkozó szereteten kivül a rózsa symboluma a szerelemnek is. Az ember minden szép, üde s fejlődő jelenség iránt különös érdekkel viseltetik, különösen ha az tulajdonságainál fogva, vagy az eszmetársítás alapján bennünket érzelmeink eszményére emlékeztet s ennek kapcsán bennünk a leggyöngédebb, ábrándos érzelmeket varázsolja elő. Minderre különösen a rózsa alkalmas a virágok közt. Külsejére nézve a szűzi ártatlanság minden bájaival rendelkezik, vagy legalább arra emlékeztet. A fejlődő ifjú erőt gyöngédséggel, finomsággal, a külső szépséget a lélek, a sziv nemességével s szépségével egyesíti magában. Mellőzve a jel s a jelzett dolog közt a találkozási pontok részletezését, melyeket a képzelem különben is egyéni, sokszor a legmerészebb képekkel festhet az eszmélődő lélek s a szerető sziv érzelemvilágának titkos gerjedelmei alapján; tény az, hogy az emberiség már évezredek óta a szerelem nemtőjét látja a rózsából feléje mosolyogni. Már a régi görögök szokása volt az, hogy a rózsa-ajándékot vonzalom jelének tekintették. A szeretök enyelgésből rózsát, vagy rózsakoszorúkat dobáltak egymásra; összetett hüvelyk- s mutató-ujjaik fölé rózsa- vagy mákleveleket tettek s másik kezükkel ráütve az elhasadó levél esetleges csattanását kedvező jelnek magyarázták. A népek költészete is általában a mellett 1 Szt. Erzsébetnek rózsává változott alamizsnájához fűződik egy egészen újkori, emberbaráti intézmény, mely szintén a szegények segélyezését czélozza. 1866 ban Arnemann Mathild asszony rózsával telt kosárkával, közepén gyüjtöperselylyel jelent meg Karlsbad fürdövendégei közt, hogy ezek adakozásaik által adnák vissza a szép rózsáknak szerencsétleneket vigasztaló s beteggyógyító erejét. Ez első gyűjtés 830, az 1871-iki már 16000 forintot jövödelmezett. Ez összegek kamataiból szegény fürdő vendégek nemzetiség s valláskülönbség nélkül szabad ürdöt kapnak s 30 frtnyi segítségben részesülnek. Ama rózsák a legendára való vonatkozás folytán Karlsbadi-Erzsébet rózsáknak neveztetnek. 3*