Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

1? gyeimet nyer, minek örömére fényes lakomát rendez, melyre minden virágot meghí, előttük magát a csalogánynyal eljegyzi, s most már boldogan élik hátralévő napjaikat. Tavasz király alatt értendő az értelem; a Rózsa az értelem szülöttjét az észt személyesíti; Rózsaliget a test, a csalogány a sziv, mely az ész után vágyódik, mert a sziv csak az észszel egészül ki. — Az a tisztelet, ragaszkodás s kegyelet, melylyel a perzsák régidőktől fogva a rózsa iránt viseltettek, alig alább való a törököknél is. Költészetük e tekintetben megegyez amazokéval, azzal a különbséggel, hogy a fülemüle szerepét itt a pillangó viszi. Egy költőjük 2500 distichonban zengi el a rózsa s pillangó regényét. Előttük a fehér rózsa különösen szent volt, mert a Korán szerint a próféta éjjeli menybemenetele alkalmával az arczárói lehulló verejtékcseppekböl származott. A rózsa piros szinét pedig a próféta vérével hozzák összefüggésbe; ezért (mint Busbequius 16. századbeli növénytudós első konstantinápolyi levelében írja) minden török őrizkedik a rózsát, vagy csak egy szirmát is lábbal taposni, a mint minden irott lapot tiszteletteljesen emel föl a földről, mert esetleg azon Allah neve lehet feljegyezve. A rózsa jelentmónyei. A keleti főurak háremeiben régtől fogva különös tisztelet tárgya volt a rózsa, mint a szerelem virága, s egyszersmind az az első virág, melyhez bizonyos egyezményes jelentményt kötöttek. Ezen alapon azután később ugyanitt jött létre a virágnyelv, melyet a nyugattal Lady Mary Worthley Montague a 18. század közepén ismertetett meg. Utánna Hammer J., valamint Goethe adták ki az első, de a keletiektől az egyes virágokhoz kötött jelentményekre nézve eltérő, virágnyelvmutatványokat. A keletiek Selamja, vagyis virágnyelve tehát — mit Schleiden egyszerűen „üdvözlet"-nek nevez - jelenleg nálunk már az egyes virágokhoz önkényesen kötött jelentménynél fogva egészen más alakban ismeretes ugyan, de azért a nyugoton elfogadott különféle virágnyelvek eredete s eszméje mindenesetre a keletiek Selamjában keresendő. Alig határozhatók meg mindazon sokféle körülmények, melyek alapján egyes virágoknak sokszor a legkülönbözőbb jelentményt tulajdonítják, s igy azok a legkülönfélébb, sokszor elvont fogalmak symbolumává lesznek. S alig van virág, melynél ezen különféleség nagyobb mértékben volna föllelhető, mint a rózsánál. Egy keleti monda alapján a rózsalevél azon szándék jelképe, hogy „senkinek sem akarunk terhére lenni!" Abdulkad-ri — ugyanis — egy keleti bölcs, Babylonban akart letelepedni, de a város atyái ezt ellenezték s ebbeli hangulatukat kíméletesen akarván az agg férfiú tudtára adni, egy színig vízzel telt edényt vittek elé, jelentvén ezzel a város túltömöttségét, mely már több lakót nem fogadhat magába. A bölcs megérté a czélzást s feleletül egy rózsalevelet vett föl a földről s azt 3