Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886
10 Magát Aphroditét s az ö tiszteletét a görögök az ázsiaiaktól vették át, a miért is öt náluk „a habszülte" istennőnek, a tengerből fölmerültnek nevezék. Benne tisztelték mindazt, a mi szépet s kellemest csak létrehozhat a természet s az ember. Mint ilyen Erosnak, a szerelem istenének volt szülőanyja, amaz pedig atyja az összes többi isteneknek. Egy más változatban igy adja elő a monda a rózsa keletkezését: Aphrodité szerelemre gerjed Adonis iránt, kinek ifjú személyében a görögök az ösz.szel elhaló s tavaszszal ismét uj életre ébredő természetet ünnepelték. Midőn az istennő megtudja, hogy Adonist egy vadkan a vadászaton a féltékeny Mars — vagy mások szerint Apolló ösztönzésére — halálosan megsebezte, vakon rohant a gyászos hely felé. (A monda egyik változata szerint a már meglevő, fehér virágú tövises rózsabokrokon keresztül siet az istennő, melyek gyenge lábait felkarczolva, kifolyó vére az addig csak fehér rózsákat pirosra festé.) De már késő! élettelenül fekszik vérében a szeretett ifjú. Végtelen az ö szive bánata, melynek szép arczárói leomló könyekben enged szabad folyást. S im! az őszinte könyek minden cseppje egy-egy virággá vált, s ez a hérics (Adonis aestivalis), mig Adonis véréből rózsa lett. 1 A rózsa a szerelem istennőjének varázsa által keletkezvén,, oly virággá lett, melyben a legforróbb sóvárgás okozta fájdalom az ifjúi üde szerelem örömével csodálatosan egyesül, s igy ama szép monda kapcsán is az emberi szerelem földi képviselőjévé, symbolumává lett a növények- közt. Azon idealizált, legnagyobb fokú szerelem azonban, mely Venusban Adonis iránt föllobbant, az embereknél az élet viharai közt enyhébben nyilvánulván, a vadrózsának eredetileg biborpiros szine is — mint az égő szerelem kifejezése — a legtöbb rózsánál, de különösen a vadrózsáknál, mind halványabb lön. Amor az istenek egy lakomája alkalmával az Olympuson — igy is előadják a régi költők a piros rózsa keletkezését -- jókedvében tánczra kerekedvén, szárnyaival eldöntött egy nektárral telt csészét. A vörhenyes istenital fehér rózsákra csepegett, melyek a nektár szinét és illatát nyerték. Ausonius szerint a rózsa Eros véréből keletkezett, kit anyja, Aphrodité, egy rózsagalylyal véresre vert. Mindezeknél költőibb alakban adja elő a rózsa keletkezését a rómaiak mytliosa, midőn abban Flórát szerepelteti. — A virágok ez isteni királynéja Amor vonzódását s gyöngéd érzelmeit kezdetben hidegen fogadá; de hasztalan! senki se menekülhet az ö nyilainak ellenállhatatlan hatása elöl, még ha istennő is ! A szerelmében megalázott Amor á vett sérelmet hasonló sérelemmel viszonzandó, az alvó Flóra szivét legélesebb nyilával megsebzi. — Eljött a megtorlás ideje. Tüntetőleg kerüli a már utánna epedő istennőt, ki hiába lesi lopva csak egyetlen nyájas tekintetét is, mert örökre elfordult tőle az egykor mellőzött! — Ekkor az istennő, szive fájdalmában egy virágot teremtett, mely öt mindig 1 E mondát terjedelmesebben, do mesterileg féldolgozva találjuk Shakespeare müvei között is „Venus és Adonis" czim alatt. L. különösen az utolsó öt versszakot.
