Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

9 A rózsát s tiszteletét legelőször a görögök örökölték keleti ősatyáiktól. Már jóval Homer ideje előtt a Syrusok, Aeoliak és Jóniak kis-ázsiai telepei összeköttetésben álltak a keletiekkel. Herodot Gordias fiának, Midásnak, Macedóniában a Bermion hegy lábánál levő oly kertjéről emlékezik, melyben hatvan szirmú rózsák virulnak, mi a rózsa művelését teszi fel. Theophrastus szintén Macedóniába, Philippi környékére helyezi azt a rózsát, melyet teltsége miatt hekatontaphyllának, százlevelűnek (Centifolia ?) nevez, s melyet a környék lakosai, a közelfekvö arany- s ezüsttartalmú Pangaus hegységből kaptak. Görögországban még jelenleg is vadon találhatók a rózsának legszebb válfajai, melyek közt a Centifoliáról még mindig kétes, váljon vadon csakugyan tenyészik-e ott is, mint a Kaukazusban. Már a legrégibb időkben szeretettel fordult o nép a virágokhoz és sokféleképen szőtte be azokat, különösen a rózsát, liliomot, myrtust s ibolyát vallási s állami élete különböző viszonyaiba, s költészetébe, a mint ez Theophrastus, Archilochos, Stesichoros, Aristophanes, Pindar, Theognis, s a bor, rózsa s áltálában a vidám életörömök megéneklőjének, Anakreonnak, irataiból kitűnik. Athént az ibolyák városának hivták a költök. Hellasnak túlos-túl gazdag s természeti szépségekben bővelkedő tartományaiban — hol minden szépért lelkesedni tudó nép lakott, mely arra törekedett, hogy a szomorúságot az életből száműzze, hol a kelet növényzete a nyugatéval, a mérsékelt égövé a melegebb virányéval érintkezik — a szerelem s szépség eszményképe, a rózsa felöl, oly legendák s mondák születtek meg, melyek mig egyrészről páratlanul állnak a népek szellemi fejlődés-történetében, másrészről közvetetlen összefüggésben állnak isteneik történetével. A rózsa keletkezését a görög és római legendák különféle változatokban mondják el. Jellemző s közös tulajdonsága ezeknek az, hogy a rózsa mindegyikben mint a felsőbb lények ajándéka tűnik fel s a szerelemnek köszöni létét és piros szinét, nem pedig mint önkényesen az emberiség tulajdonává vált növény szerepel. Nem is az istenek, hanem az istennők teremtik meg a rózsát; s ezek között sem a megsebezhetetlen szivű Athene, vagy az érzéketlen, büszke Hére, hanem a szende, mosolygó Aphrodité (a rómaiaknál Venus), kinek teremtésénél a testéről lehulló tengerhabból nőtt elő az első rózsatő, melynek töviseiből az istenek által rácsepegtetett nektár hatása alatt illatos rózsák lettek. Anakreon igy énekli meg az első rózsa ilyetén létrejöttét (53. ford. P. Thewrewk E.): „A midőn a kék babokból A harmatos Kythérét A világra szülte Pontos, 8 csatakedvelö Athéné Kiszökött a Zeus fejéből, S az olymp ijedve nézte : Ugyanakkor boza létre Anyaföldiink rózsabokrot Gyönyörű egy magzatocskát. Hogy az ágán rózsa nyíljék. Mely az istenekre valljon, Nektárral öntözé meg A Boristen és kihajtott A virág a halhatatlan.

1' 2