Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1885
89 kiket előtérbe tolni igyekezett. Aristides meghalt, Themistocles száműzetett, utódaik felújították a régi harczokat. Az aristokratia élén Kimon állt, Miltiades fia, a leggazdagabb polgár, legjobb hadvezér, népszerű nemeslelküsége által nem kevésbbé, mint a dicsőség által, melylyel hazáját elárasztá. A demokratiát egy ifjú képviselé, Pericles, fia a mikalei győzőnek, Xantipposnak, nagy szónok, első rangú államférfiú, sarjadéka a pisistratidáknak, magasabb származású, mint Kimon. A két párt vezéreket nyervén, megkezdették a küzdelmet: a demokraták, hogy az egyenlőség mindenben keresztül vitessék; az aristokraták, hogy még adott engedményeiket is visszavonják. Mindegyik félnek volt támogatója az állami szervezetben. Az aristokratia mellett volt az Areopag és az archonság, a demokratia mellett a népgyűlés. Az Areopagban a legvagyonosabb férfiak ültek és szemben az évenkint változó és felelősséggel tartozó minden hatósággal, élethossziglan működő, független, nem felelős testületetet képeztek. Nem volt ugyan felsőház az Areopag, hogy joga volt volna a törvényhozás minden rendeletét véglegesen megerősíteni, de szemmel kisérhetett minden tárgyalást a tanácsban és a népgyűlésben, és egyetlen veto-jával elejét vehette mindennek. Ezenkívül, mint főfelvigyázók, a régi fegyelem és szokások megőrzése végett minden újításnak elejét vehették; az ellenpártvezéreit elítélhették vagy hivatalképteleneknek nyilváníthatták. A méd harczok alatt méltán kinyert dicsőségben elbizakodva az Areopag valóban is az alkotmány sérelmére működött. Ellenben a nép sem mondott le magasztos emlékeiről. A salamisi győzelem a matrózok győzelme volt, ennek lettek gyümölcsei az uralom a tengeren és a hegemónia Görögország fölött. Azért fölemelte szavát a nép, tiszteletben részesítette azokat, kik ostorozták az oligarchia képviselőit, a senatust, mint Ephialtes Athénben és Phormion Elisben. Erejében pedig napról-napra gyarapodott a nép. hadi zsákmány és kereskedés által meggazdagodott, a város messze elnyúlt a falakon kívül, a Pyreus valóságos várossá lett több lakossal, mint maga a város. Hatalmas lett a nép, fenyegető az oligarchiára, ennek főtámaszára, az Areopagra nézve. Azonban a nép sokáig nem intézett Pericles alatt közvetlen támadást az Areopag ellen. Igaz, hogy az archonok tekintélye, a kik pedig jelölt tagjai valának az Areopagnak, a azpazr^oí választása által csökkent; de a fönség, melylyel a vallási hagyományok és a régiség az Areopagot övezték, tiszteletet parancsolt az öregek tanácsának legelkeseredettebb elleneire is. Azonban Kimon hatalmának hanyatlásán a politika, melyet a nagy görög párt és vezére Kimon követett, mely mindig tekintettel akart lenni Spártára, bukott, és azon irány, melynek jelszava volt: a polgárságot az aristokratia nyűgétől teljesen felszabadítani, az állam erejét minden szövetségtől függetlenül emelni, lett népszerűve. E párnak egyik vezérférfia Ephialtes volt, igazi republicanus, kérlelhetetlen követelője a nép jogának, 12 8 merev kepviselője a 12 8 Plutarch. Perikies. 10. VI£<piáXrí]v...'fopspöv óvta toí: oXÍYapyixoic xai rcspi rá? suOuva? xai 5'.ií>ís'.? TQ>V TÓV ?7j[j.ov áőixoúvtiov aTtapaíríjioV x. z. X.
