Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 66 •— készüléke, a pálezikák és csapok, érzik a világosság benyomását, annak alakját, erősségét és szinét; az ideg elvezeti ezen támasztott érzeteket az agyba, hol titkos módon öntudattá válnak. Mindegyik szem teliát a tárgyat külön képben fogja fel, s mégis a benyomás egységesnek tűnik fel, azaz a. tárgyat nem kettősen, hanem egyszerűen látjuk. Ez abban leli magyarázatát, hogy- mindkét látási ideg a szemgolyók mögött egymással egyesülve az u. n. keresztődzést képezi, és onnét a kép mint egyszerű kép vétetik fel az agy által; azonkívül mind a két kép a reczehártya egymásnak megfelelő részein keletkezik. Ha ez összeesést megzavarjuk azáltal, hogy az egyik szemgolyót ujjunkkal félretoljuk, a tárgyakat kettősen fogjuk látni. Most tán azt kérdezné valaki, hogy tehát mire való az embernek két szeme? A gondviselés nagyon is bölcsen intézkedett, mert a kettős szem haszna abban áll, hogy a tárgyat nem sikban, hanem tömören látjuk, azaz úgy, mint az valóban létezik. Hogy egy szemmel mégis tömören látjuk a tömörtárgyakat, ez megint a szem alkalmazkodásában és megszokásában leli megfejtését. A sztereoszkóp épen a legalkalmasabb készülék, melylyel a szem kettősségét legkönnyebben lehet szemléltetni. A következő bizonyítsa be a mondottakat. A szempupillától a szem előtt levő tárgyig húzott egyenes vonalat látási tengelynek nevezzük. Ha a tárgy a szemtől igen messze van, akkor azon szög, melyet a két látási tengely képez, igen csekély, annyira, hogy felvehető, miszerint a két tengely egymással párhuzamosan fut. Közeli tárgyak nézésénél azonban a szemgolyók úgy helyezkednek el, hogy a látási tengelyek a látott tárgyban összeesnek ; ekkor oly háromszögöt képeznek, melynek alapját a két pupilla közti távolság képezi. Ha a látási tengelyeket még jobban meghosszítva gondoljuk, akkor egyesülési pontjukon túl újra széthajlanak, mert e pontban keresztezték egymást. Tegyük fel (La 11. ábrát), hogy valaki a pontból b tárgyat nézne. E tárgy képének érzetét kétszeresen fogja fel; azonban az egyik, mint fölebb említettem, mivel a reczehártyák ugyanazon pontjain keletkezik, teljesen elenyészik. Ha most a néző elé két egyenlő tárgyat c-pontnál helyezünk, akkor a néző, feltéve, hogy helyét nem változtatta, szintén csak egy tárgyat fog látni, minthogy a reczehártyákon támadt kép elö- s hátratolás által a látási tengelyeken nem változott; csak a távolság érzete változott. Ennélfogva a keresztezési ponton túl (b) a látási tengelyen szintén állíthatók fel egyenlő képek (d), melyek az öntudatban egy képpé válnak. A mondottakból következik, hogy sztereoszkópikus látás mesi±. átia. terséges segítség nélkül is eszközölhető; s valóban úgy is van a dolog. Azonban ennek gyakorlása igen erőszakos és farasztó volna, miért is, hogy ezt könnyebben elérhessük, mesterséges készülékre van szükségünk. S valóban a sztereoszkóp sem más, mint a szemnek ily mesterséges támogatója; minthogy rendeltetése abban áll, hogy a szem irányát igazgassa s az oldalnézésektöl azt megóvja. Rendesen üvegeit úgy rendezzük be, hogy a képet egyszersmind nagyítsa, ekkor a nagyítás mellékörülmény. A csodálatra