Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 67 •— s bámulatra méltó tehát nem a készülékben, hanem inkább felfoghatlan szemérzékeinkben keresendő. Szemeink mélyebb tanulmányát köszönhetjük Wheatstone-nak, ki egyszersmind hasznot húzván ebből, állította össze a sztereoszkópot. Ha két egyforma képet, pl. két kártyát helyezünk be a sztereoszkópba, akkor az eredmény nem lehet más, ha bele nézünk, mint egy kép látása. Ha azonban egy és ugyanazon tárgynak két képét helyezzük abba, melyek csak anynyiban térnek el egymástól, a mennyire azokat minden szem külön-külön veszi észre, az eredmény egy különös uj kép, azaz két néziránynak egyesülése, melyek ketten többet kell, hogy tartalmazzanak, mint a mennyit egy egyszerű síkra rajzolni lehet, ós épen ez ébreszti a nézőben a megtestesülés érzetét. 0 a tárgyaknak nemcsak hosszúságát ós szélességét látja, hanem egyszersmind vastagságát is, szóval valóságos testeket. A sztereoszkóp külsőleg hasonlít egy nagy színházi látócsőhöz (lorgnette) vagy magas szekrénykéhez, elül két nyílással. Az európai sztereoszkópok csak egy nyíláson kapják a világosságot hátulról, az amerikaiak pedig egészen szabadok, t. i. egyszerű kis deszkából a szemnek megfelelő két nyílással; a nyílásban vannak a lencsék, a deszka fogantyúval van ellátva, továbbá a deszkához van egy lécz erősítve, e léczen van a képtartó sodronyból, mely a szükség szerint előre vagy hátra mozgatható, a szerint a mint valaki rövid vagy messze látó. Ezen egyszerű sztereoszkópokat sokan dicsérik. A lencsék mind a három alaknál egyformák. Tulajdonképen nem lencsék, csak ezek töredékei, melyeket akkor nyerünk, ha egy kétszer domború lencsét 2 egyenlő részre szótmetszünk. (1. a 12. képben c. d.). Ezek épen úgy, mint a prizmák oldalvást törik meg a sugarakat; ha tehát éleikkel összeállítjuk azokat, szétszórják a sugarakat. A 12. ábrán látható vázlatos rajz magyarázza meg a sztereoszkópban keletkező képet. Látjuk itt a- és b-pontokban két különböző állásban egy és ugyanazon geometriai ábrának felvett képeit; az azokról jövö f e visszavert fénysugarak c és d lencsehasábokra esnek ós az egyenes irányból h h felé szóratnak szét, hol a néző szemeibe jutnak. Azon meg vannak törve, a szemek nem képesek felfogni, ós és g' irányokból jönnének. A g ós g' két vonalnak 12. á"bxaérzetet, hogy a sugarak úgy érzik, mintha g azonban, minthogy nem párhuzamosan, hanem szög alatt állnak egymással, valahol szükségképen egyesülniük kell; a mi i pontban valóban történik is. Ide helyezi át a szellem a látott tárgyat és az ember nem lát kettős képet, hanem valóságos testet, ha ugyanis erre való tekintettel vannak a képek csinálva. Hogy a sztereoszkópikus kép csakugyan a két oldalképnek eredménye, következik abból, hogy ha e képeket ezen állásaikból kimozdítjuk, akkor csak képtöredékeket pillantunk meg. A sztereoszkóp nem tett általános feltűnést; tizenkét évvel feltalálása után 1850. kezdődött fénykora és pedig azon kísérletezések folytán, melyeket 9*